Pilhál nekiment Tóta W-nek: Tóta buta magyarokról ír. Jó az irány, Árpád, tartsátok!

„A rezsim az unión belül fenntarthatatlan, azon kívül meg éhenhal. Feltétlen híveid öreg, félrevezetett, buta emberek. Örökké tartó többség belőlük nem képezhető” – sóhajtja Tóta W. Árpád a Hvg.hu-n. Ráolvasással próbálja magát és olvasóit meggyőzni, hogy ez így nem maradhat örökké.

Ugyan, miért ne maradhatna?

Hiába vergődik a Tóta-kör, a magyarok tizenhárom éve nem értik a sirámaikat. Nem és nem. Hiába ismételgetik rendületlenül, kevesen veszik be a maszlagot, hogy itt diktatúra leledzik, veszélyben a fékek-ellensúlyok meg Brüsszel „alapértékei”, az unió nélkül pedig mind éhen veszünk. E hazug és unalmas paneleket pontosan egyharmadnyi magyar veszi be, a kétharmad viszont árkot röhög köréjük.

Tóta W. Árpád nem érti, miért. Noha ő a fideszes kétharmadok egyik legszorgosabb kovácsa. Nála bőszebben kevesen sértegetik a magyarokat. Lásd: a magyar egyetemisták „buzizó vademberek”. Aztán: „Ide visszatérni nem büszke gyönyörűség. Magyarországra visszajönni: szar.” Vagy: „Mi van, ha a [magyar] néplélek ostoba, mint a s…gg?” Igaz, a kampányidőszakban Márki-Zay Péter szépen fölzárkózott Tóta mellé magyarokat pöködni, s lám, annak is milyen jó vége lett.

A magyarországi baloldal azért (is) hasal el tizenhét éve minden országos választáson, mert nem ismerik a magyarokat. És nem is óhajtják megismerni, tudniillik nem szeretik őket – ez sorozatos bukásaik másik fő oka. A harmadik, hogy képtelenek az önreflexióra. Minden választásnak ugyanazokkal a jelszavakkal futnak neki – összefogás, megmentjük a demokráciát, legyünk Brüsszel legjobb csicskái satöbbi –, aztán csodálkoznak, hogy ugyanaz az arcra esés jön, mint előzőleg. Aztán szidják a „buta”, „krokodilagyú”, „sötétben tartott, trágyával etetett”, „részeg”, „vidéki” magyarokat. Akik aztán négy év múlva újfent ostorral kergetik el őket a hatalom közeléből.

Jó az irány, Árpád, tartsátok!

(Pilhál Tamás, magyarnemzet.hu)