Elképesztő, hogy a fordítottan bekötöttek többnyire azzal támasztják alá saját érvelesüket, ami napnál világosabban éppen őket cáfolja.
Van ez a Mérce nevű szellemi mérőszalag, colstok, mérőrúd, vagy mi a fene, ahol is egy Kőszeghy Ferenc nevű aktivista – aki nem összekeverendő a liberalizmus hazai SZDSZ- es panoptikumának egyik főalakjával, Kőszeg Ferenccel – tehát itt van ez a Kőszeghy, aki még mindig a Nobel-díjasaink farvízén próbál írásával rúgni egyet a jelenlegi kormányba, egyben országunk egészébe.
Ezt írja Ferenc:
Elképzelhető ma, hogy egy kisújszállási hentes lánya Nobel- díjat kapjon 60 év múlva? És miért kellett évekig szegénységben élnie, megalázó munkakörülmények között dolgoznia a kutatónak, miért csak a profitabilitás szent pillanatában vált fontossá a munkája?
Ferenc nem kímélve bennünket, önmarcangoló őszinteséggel képes hasba rúgni saját magát, amidőn Karikó Katalinról rögzíti azt is, hogy:
1985-ben létszámcsökkentésre hivatkozva kirúgták állásából. Ekkor döntött úgy, hogy családjával együtt külföldre megy, ott folytatja munkáját.
Helyben vagyunk. A Fideszt 1988 március 30-án alapították, Orbán Viktor 22 éves egyetemistaként akkortájt kényszerűen ,,barátkozott” a Kádár-rendszer ,áldásaival” és még az általános közvélekedés is ott tartott, hogy az oroszok az elkövetkező ezer évet is ideiglenesen hazánkban fogják tölteni, hazai magyar mamelukjaik hatalomban tartásával.
Nos, Kőszeghy Ferenc még mindig nem unja és az eddigi sunyi lendületével fokozza a fokozhatatlant:
A 20. század során nem egy Nobel-díjas került ki a magyar iskolákból, habár többségük a Nobel-díjat érő kutatásukat már külföldön végezte. Könnyen elképzelhető, hogy Karikó Katalin az utolsó hírnöke annak a századnak, amikor Magyarország területén rendszereken átívelő közös alap volt az oktatás és a kultúra támogatása.
Három bekezdésen belül rögzíti, hogy Karikó Katalint 1985-ben kirúgták, ami miatt emigrált és Amerikában folytatta kutatómunkáját majd, hogy a XX. század Magyarországán rendszereken átívelő közös alap volt az oktatás és a kultúra támogatása.
Csípjen meg valaki!!! Ezt nem hiszem el!!!
Elemzését így zárja a mérőrudas ember:
A kérdés inkább az, hogy hány Karikó Katalint és hány, emberiséget előremozdító felfedezést fojt el még EZ A RENDSZER, hány potenciális áttörés maradt örökre lesajnálva, mert nem talál utat a profithoz?
Aranyapám!
Ha nem tűnt volna fel, a magyar rendszerváltoztatást megelőző diktatúrában és a fényességes Amerikában packáztak Karikó Katalinnal, nem pedig az Orbán-kormány időszakában, de kitartása, eltökéltsége, a profithoz utat találó kiválósága – ahogy ön is írja – még a tengeren túl is mesébe illő sikertörténet.
De jelenünk Magyarországának mi a fészkes fene köze van ahhoz, hogy Amerikában milyen nehézségekbe ütközött ez a nagyszerű tudós. A ,,felfedezéseket fojtó” szövegénél értjük ám a sejtetést, hogy ön voltaképpen Magyarország mostani tudományhoz és kultúrához való viszonyulását próbálta meg hozzáhajlítani saját mércén aluli vágyához, de az erőlködő lóláb ezúttal nemhogy a takaró alól, de az egész szobából kilóg, egészen az utca sarkáig. Ez pedig bármely mértékkel mérve is öngól és gereblye, aminek ön ,,kiváló” érzékkel ugrott a fejére, hogy az kobakon találja.
Tegyen rá hideg borogatást. Higgye el, hatásos.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
