Musicalt mutattak be „a nemzet csótánya” életéről. A Heti Válasz a próbák közben, az Újszínház színészbüféjében kérdezte a 71 éves Nagy Ferót. Nagyinterjúnk a friss lapszámban.
Musical Nagy Feróról? Nem túlzás ez? Mégiscsak olyan, mintha életében szobrot avatnának róla, ráadásul ő tartaná az avató beszédet. „Túlzás? Dehogy! Megérdemlem!” – vágja rá csibészes vigyorral a főhős. Viccel, persze. Elismeri, hogy nagyot fordult a világ azóta, hogy a hetvenes évek végén a punkot még lesajnálta a kritika. „Ma már egyetemeken adok elő. A mai ifjúság egyébként nagyon keveset tud arról a korról.” S hogy Feróról mit tudnak? „Hogy csirkét daráltam, meg hogy megmondom a tutit. Csirkét sosem daráltam, és a tutit sem mondom meg, hogy jönnék én ahhoz?”
– Múltkorában is megmondta, hogy köszöni, nem kéri a migránsinváziót.
– Meg is kaptam aztán, hogy migránsgyűlölő vagyok. Holott nem azt mondtam, hogy gyűlölöm őket, hanem hogy beszéljük már ezt át, nekem ugyanis rossz tapasztalatom van erről a multikultiról: Brüsszelben néhány éve fehér emberként kifejezetten fenyegetett kisebbségnek éreztem magam. És ezt az érzést én nem akarom magamnak itthon. Csak nem lehet elmondani.
– Hogyne lehetne! Ezzel van teleplakátolva az ország is!
– Na ez az! Mélységében már csak ezért sem lehet erről beszélni, mert ha egyetértesz azzal, hogy ne jöjjenek, máris megkapod, hogy egy rohadt, mocskos fideszes vagy.
– Mintha nem lehetne úgy támogatni a migrációs politikát, hogy közben ellenzünk más kormányzati intézkedéseket.
– Pontosan! Márpedig lehet.
 |
A teljes interjút a Heti Válasz november 30-i számában olvashatják. Lapunk elektronikus formában megvásárolható a Digitalstandon is.
(valasz.hu)
