A legkedvesebb, egyben a legtiszteltebb magyar festőm Munkácsy Mihály. A békéscsabai asztalosműhelytől Bécs és különböző németországi állomások után Párizsban kiteljesedő művészetének minden ecsetvonása mély és elkötelezett magyarságát tükrözi. Keresztény alkotóként, európai és magyar polgárként az egész művelt világ előtt megbecsülést szerzett.
Hatalmas életművének receptje bárki számára példa és útmutatás: Tehetség, megfeszített szellemi és fizikai munka és mindenekelőtt hatalmas szorgalom.
Húszas-harmincas éveiben festett élet – és tájképei/ Búsuló betyár, Vihar a pusztán, Befordultam a konyhára, Dűlő szénásszekér és a Poros út című képek egytől-egyig sugározzák a magyar néplélek iránti elkötelezettségét, hazaszeretetét. A Siralomház című, 26 éves korában festett, méltán világhírűvé vált alkotásáért a párizsi Szalonban aranyérmmel díjazták. Művészi fejlődésének stációit végig kísérve elmondható Munkácsyról, hogy Párizsban kiteljesedő életművének darabjai is egyetemlegesen hirdetik a magyar festészet rendkívüliségét. Monumentális Krisztus-trilógiáját megismerve senki előtt nem lehet kétséges festői zseniének páratlan nagysága.
Írásomat nem Munkácsy életművének részletezett bemutatása vezérli, az meghaladja ennek a publicisztikának a kereteit. Szándékom egy, a magyar politikai diskurzus részét képező dogma és tévhit lebontása, nevezetesen a művészetek liberális gőgjéből fakadó balos kizárólagosság megkérdőjelezése. Hányszor hallottuk, hogy igazi művészetet zenében, irodalomban, képzőművészetben, film – és színházművészetben csak a baloldali, legfőképpen liberális, szabad erkölcsű alkotók képviselhetik. Ugyanígy úton-útfélen halljuk azt is, hogy a humor az baloldali műfaj.
Nem igaz.
Bármely alkotást nem a politikai oldalhoz tartozás ténye emelhet fel, avagy ítélhet bukásra, hanem kizárólag csak az alkotó tehetsége, vagy annak sajnálatos hiánya. Az eddigi történelmi tapasztalás, például az urbánus és a népi írók összevetésében, de jelenünk művészeti ágaiban is még mindig kötődik a baloldali privilegizáltak túlértékeléséhez. Ennek a tévhitnek az oszlatásához viszont kizárólag a konzervatív oldal művészeinek valós értékekkel bíró könyvei, versei, zeneművei, színházi és filmes produkciói teremthetik meg a fedezetét.
L. Simon László, a Nemzeti Múzeum Főigazgatója „Most már a művészeken a sor! Jó filmek, jó regények, értékes színdarabok, csodás új zeneművek kellenek” című, vitaindítónak is tekinthető írásában tűpontosan rögzítette:
„Fontos, hogy a baloldal értelmezési kísérletei közepette elsősorban mi magunk alakítsuk azt a narratívát, ami a konzervatív térfoglalásról, a hagyományos értékrend érvényesítéséről szól.”
L. Simon László azt is hozzáteszi:
„Ezért nem elég a kultúra fontosságáról közhelyeket sorolni, s nem elegendő a politikának utánpótlást nyújtó versenyistállókat létrehozni, hanem még inkább segíteni kell az új és nagyszerű művek megszületését. Olyanokét, amelyek a mai fiataloknak az ő nyelvükön és indirekt mondják el: nagyszerű dolog magyarnak lenni.”
Csepp a tengerben – de sok csepp óceánná dagadhat – az alább megfogalmazott bejelentkezésem Főigazgató úr felvetésére, amihez saját munkámat hívom segítségül.
Ezúttal vissza is kanyarodnék Munkácsy Mihály magyarságához, hazájáról mindig tisztelettel beszélő és emlékező habitusához. Ha valaki, akkor ő az, aki nemzetközi relációban is képes korokon átívelően hirdetni a magyar festőművészet nagyszerűségét, egyben azt a lelkiséget, aminek neve hazaszeretet, honvágy, hagyományaink tisztelete és megbecsülése.
Szerzőtársamat – aki a feleségem – Kiss Stefániát, a ,,Munkácsy a festőfejedelem” című egész estés musical szövegkönyvíróját Dallos Sándor: A nap szerelmese és az Aranyecset című regénye ihlette. Ő és jómagam, aki a darab zenéinek és dalszövegeinek vagyok a megálmodója, arra az örömteli eseményre készülünk 10 évvel a budapesti József Attila Színház ősbemutatója után, hogy Koltai Gábor érdemes – és Balázs Béla-díjas művész rendezésében és átdolgozásában a békéscsabai Jókai Színházban darabunk premierjére reményeink szerint 2024 február hónapjában, a festő születésének 180. évfordulóján fog sor kerülni. A festőfejedelem életútját végig kísérő musicalünk színrevitele reményeink szerint méltó programja lehet a csabai Munkácsy negyed változatos kulturális programjainak.
Hiszem, hogy jobboldali, elkötelezett konzervatív alkotókként előadásunk egy lehet az L. Simon László úr által is felemlegetett kultúra és identitás képzés konzervatív tartalommal megtöltött produktumainak és hozzánk hasonlóan, a velünk azonos világnézetet valló művészek is egyre többen kiteszik majd a portékáikat az asztalra, annak bizonyságául, hogy látszódjunk és elmondhassuk, hogy művészeti intézményrendszerünket képesek vagyunk mi is megtölteni értékes tartalmakkal, miközben mi nem vitatjuk el a baloldali művészek és alkotók megérdemelt teljesítményét és tehetségét. Meggyőződésem, hogy aki kizár, az magát zárja be saját elefántcsonttornyába. A művészetekre ez hatványozottan igaz.
Jövő év februárjában mindenkit szeretettel várunk politikai elköteleződésétől függetlenül a Munkácsy előadásunk nézőjének, addig is készülünk és a magunk részéről megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy felemelő este részese lehessen a színdarabunk előadásai iránt érdeklődő tisztelt publikum.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
