Mégsem siet az állítólagos költözködéssel a budapesti Soros egyetem, a CEU. Bár véleményünk szerint a nyári hónapok kiválóak lennének arra, hogy áttelepüljenek Bécsbe, ahogyan azt pletykákból hallani lehet, a CEU június 4-6. között még összegyűjti Soros hű zsoldosainak egy részét egy konferenciára.
A konferencia címe „A másik dehumanizálása – muszlimellenes, antiszemita, romaellenes és menekültellenes beszéd”. Kezdjük ott, hogy az antiszemitizmusról inkább a Nyílt Társadalom új székhelyén, Berlinben lenne égető konferenciát tartani, mégpedig a kedvenc migránsaik számára, hiszen ott vannak naponta antiszemita támadások, nem Budapesten.
A muszlim- és romaellenességre nem kitérve, ha akarnak, nyugodtan beszélgessenek róla, de az azért elég furcsa, hogy vallási- és etnikai csoportokat egy kalap alá vesznek egy jogi státusszal rendelkező csoporttal, a menekültekkel. Nincs sok közük egymáshoz (talán azt leszámítva, hogy a legtöbb „menekült” jelenleg muszlim).
A rendezvény szervezői a CEU és egy bizonyos norvég Rafto Alapítvány az Emberi Jogokért. Ez utóbbi is természetesen a Soros-hálózat tagja: a teljesség igénye nélkül, támogatói között megtalálható az Amnesty International, a CEU és a Human Rights Watch (amely a közelmúltban azzal került be a magyar közéletbe, hogy az Európai Néppárttól követeli a Fidesz kizárását).
A konferencia programja szerint szó lesz többek között arról, hogy hogyan „démonizálta” a politika a migránsokat, az iszlamofóbia és a lengyelországi „menekültellenes közbeszéd”, a civil szervezeteket sújtó „gyűlöletbeszéd” és a „dehumanizáló beszéd”. Biztosan a kedves olvasó is érzékeli, hogy mindezek a témák milyen égető és gyakori problémák ma Magyarországon…
Lehet, hogy ezeket a beszélgetéseket maguknak tartják terápiás céllal, ebben az esetben reméljük, hogy kigyógyulnak a párhuzamos valóságban létezésből és visszatérnek közénk a Földre.
A konferencia előadói közül mi most a magyarokat emelnénk ki külön. Ennek oka, hogy ők tökéletesen tisztában vannak a hazai viszonyokkal, ergo azzal is, hogy ők tulajdonképpen ferdítik a valóságot, csak hogy adják a lovat a rettegő külföldi professzorok alá. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója könnyes szemmel, elhaló hangon rebeg köszönetet az Amnesty International holland igazgatójának, Eduard Nazarskinak (szintén elő fog adni), amiért a segítségükre sietnek a diktatúrában…
A már említett hölgyön kívül a program szerint előad Krekó Péter, a Political Capital igazgatója; Bombera Krisztina, az ATV műsorvezetője; Földes András, az Index újságírója (aki idén Pulitzer-emlékdíjat kapott a migránsválságról való tudósításáért); Rév István, a Nyílt Társadalom Archívum igazgatója; Reich Orsolya, a Civil Liberties Union for Europe munkatársa (a szervezet ügyvédje az a Dénes Balázs, aki német cégekkel akarta megfenyegettetni a magyar kormányt); Dinók Henriett, a Romaversitas Alapítvány igazgatója és Molnár Péter, a CEU és a Tilos Rádió munkatársa.
Molnár Péterről viszonylag keveset és ritkán lehet hallani. Az első parlamenti ciklusban a Fidesz, 1994-től 1998-ig az SZDSZ médiapolitikusa volt. 1994-től hazai és amerikai egyetemeken tanít szólásszabadságjogot, 2004-től a CEU Médiakutató Központ egyik alapító munkatársa. Jelenleg slam költészettel, színházi rendezéssel, rádiózással és civil aktivizmussal üti el az idejét.
