Hetek óta kitartóan demonstrál egy maroknyi “civil” az Országház előtt. De még ők sem értenek egyet egymással. Azt mondják, konfliktusuk óta nem törődnek a másikkal. Kvázi mindenki szajkózza a saját mondandóját. A Kossuth tér egyik oldalán magányos nő tüntet, második hete, ahogy mondja, a “jogbiztonságért”.
Tőle ötven méterre hárman harcolnak a “magyarság eltiprása ellen”, a devizahitelek eltörléséért és a kilakoltatások leállításáért: egy középkorú asszony az állandó arc, már harmadik hete. Állítása szerint van olyan nap, hogy húszan is csatlakoznak hozzá, ma épp két idős úr volt a társa.
Egy dologban egyetértenek a két külön sátortábor lakói, hogy a végsőkig ki kell tartani, mert kötelességük, hogy megmentsék Magyarországot. Hogy mitől? Az nekünk nem volt teljesen világos, de az elhangzott párbeszédekből önök talán többet megértenek majd. Mi a “Hunvald György és Orbán Viktor unokatestvérek”, a “magyarok szándékos hajléktalanná tétele”, majd “a szállókon lakók állítólagos elgázosítása” és “a Gyurcsány-Orbán kormány által bevezetett devizahitelek” tézisei között elveszítettük a fonalat. A kitartó demonstrálók élvezik a helyzetet.
Azt mondták, lassan népszerűbbek, mint Jane Fonda. Mi ebből csak annyit láttunk, hogy néhány külföldi turista mosolyogva fényképezte őket. Ha nekik jó is ez így – hisz senki sem háborgatja őket – mi azért aggódunk az egészségükért, hiszen ebben a 35 fokos hőségben, árnyék nélkül, a tűző napon, ott, a Parlament előtti tér kövén nagyon könnyű napszúrást kapni. Meg amiatt is aggódunk, hogy önök azt hiszik, egy sokak számára komoly problémát – mint múltkori cikkünkben – nevetségessé akarunk tenni. Nem. Amit önök látnak, az végtelenül szomorú.
(forrás: Füssy Angéla, pestisracok.hu)