In medias res: nem akarjuk, hogy Trianon módjára megregulázzák az országot, ezért a magyarok ellenállnak. Ez ilyen egyszerű. Nem akarunk bevándorlást, nem szeretjük, ha asszonyainkat erőszakolják, vagy ha kocsival, teherautóval mondjuk belehajtanak a Váci utcai tömegbe, vagy bárhova. Nem csipázzuk reggelente a müezzint hangját sem, sokkal inkább a templom harangját szeretjük. Nem való nekünk a többnejűség, és a nők megalázása sem. Ugyanígy vélekedünk a Saría törvényről. Nem kérjük. Mi, magyarok, mindezeket nem szeretnénk. Ettől mi még európaiak vagyunk, kedves DK!
Mi az, hogy „Orbán kivezeti Magyarországot Európából” ??? Hm, elképzelem, hogy a gonosz zorbánviktor fogja, oszt odébb húzza Magyarország területét a puszta kezével, mert ő olyan gonosz, és „kivezeti Magyarországot Európából”.
Csupán arról van szó, hogy Magyarországot szeretnék magyar országnak megtartani.
Nem szeretnénk ha itt is a Muhamad lenne az elsőszámú kedvenc keresztnév az újszülötteknek, ahogy Londonban, Bécsben, vagy Párizsban.
Szóval, kedves libsik: ne szórakozzatok velünk!
Capiche? Na.
A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.
Gárdonyi Géza
mindenszo.hu