„A szovjet hűtőgépgyár öreg sztahanovistája nyugdíjba megy és ebből az alkalomból interjút készítenek vele.
– Mondja elvtárs, van magának otthon hűtőszekrénye?
– Nem, nekem nincs.
– De ember, maga negyven évig egy hűtőgépgyárban dolgozott! Ha minden nap csak egy kis alkatrészt vitt volna haza, már lenne otthon hűtője!
– Higgye el, sokszor próbálkoztam, de akárhogy raktam otthon össze az alkatrészeket, mindig tank jött ki belőle.”
Ismerjük a régi pesti viccet. Így van ez valahogy a jelenlegi ellenzékkel is. Bárhogy is variáljuk a résztvevő pártokat,
Itt van most ez a csörte a Momentum és az MSZP között. Fekete-Győrék újdonsült cimborája, a pártváltás ügybuzgó bajnoka évek óta első számú ellenzéki korrupciófelszámolóként tetszeleg a médiában, s mint zokni a lábat, úgy védené a közforintokat. Legalábbis próbálja, a legtöbbször kiderül, nincsen mitől, hiszen vádjai jórészt mellé mennek. Ha meg betalálnak, mint a jobbikos Bíró László gyanús szövetkezeti ügyében, úgy hamar elcsendesül Hadházy Ákos.
Újabban a szinte minden bokorban fideszes visszaéléseket sejtő hőbörgő nekirongyolt a szocik zuglói erős emberének, Tóth Csabának, és kihívta egy jó kis előválasztási csörtére. Lett is fogak csikorgatása, odamondogatás rendesen.
Ugyancsak hasonló felhangokkal hívja ki Kispesten Paroczai Anikó Burány Sándort, miközben a helyi, ugyancsak MSZP-s vezetésű önkormányzatot zűrös ügyei miatt támadja – joggal. Az üzenet tehát ez: a Momentum mindkét oldalon a tiszta kezek politikáját követeli meg.
Csakhogy a rendőrdobáló Fekete-Győrék a jelek szerint csak a szocialistákat „veszik elő”, ráadásul a DK-t annyira szeretik, hogy pártelnökük 2010 előtt kormányfőként előadott szlogenjeit és programpontjait is átveszik. Ilyen az Új Magyarország kifejezés, vagy éppen a „állami részvényt mindenkinek” hagymázas elképzelése, amit kormányon végül meg sem próbált megvalósítani a baloldal. Gyurcsány csak bejelentette, ezt a lépést még visszavonni sem kellett, mint például az áfacsökkentést. A hírek szerint egyébként
már megbánták, hogy bevették őket a szivárványkoalícióba, hiszen a budapesti olimpia elhasaltatására szerveződött fiatalosch csapat felrúgta a megállapodást. Például olyanokat ígért, amit kormányra kerülve tuti nem fognak megvalósítani, ez pedig a teljes galerire ráéghet.
Azért még ne temessük a posztfasiszták és poszt-antifasiszták nászát! Mi következhet ebből a heveny purparléból?
Egy: mindenki megnyugszik, tisztázzák, hogy jobban szeretik a hatalmat, mint amennyire utálják egymást, és akkor Gyurcsány-tábornok vezetésével mennek tovább. Megtartják a párszázmilliós előválasztást, mindenütt valaki nyer, amögé a többi fogcsikorgatva beáll, és kész. Alighanem ez a legvalószínűbb. Gyurcsány Ferenc pedig örvend.
Kettő: addig fajul a saját brand-építés miatt különcködő Momentum és a többiek közötti meccs, hogy a hatból egy formáció kibukik a nagy egészből, így ugyanabból a tortából a maradéknak nagyobb szelet juthat, a választás után pedig a Momentum felajánlkozhat konstruktív koalíciós társnak a Fidesz-ellenes front számára. Bár erre kevesebb az esély, mint az előző szcenárióra, a végeredmény majdnem ugyanaz. Gyurcsány Ferenc pedig örvend.
Akár javasolhatnám is, hogy dőljünk hátra, kérjünk egy kávét, és figyeljünk a show-t. Bár ez hordoz némi szórakozási lehetőséget, mégse tegyük. A felméréseket nézve ugyanis
miközben az ellenzék szellemi színvonala, elképzeléseinek minősége talán sosem volt még ennyire gyatra. Elég csak a Momentum terveire tekinteni, amelyek válsághelyzetben négynapos munkahétről és harmincéves kortól felélhető nyugdíj-megtakarításokról szólnak.
Ezen a „viccen” tehát csak mérsékelten illik nevetni, már ha valaki komoly felelősséget érez Magyarország sorsa iránt.
(Kacsoh Dániel, mandiner.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
