Azért kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy olvassák ezt el, mert ez is egy gondolat, ami képes egy magyar ember fejében felmerülni. Az ilyen gondolatok miatt szoktak lenni világégések, háborúk, ilyen emberek miatt süllyed el akár egy egész nemzet. Amikor ezek a gondolatok teret nyernek, hatalomra kerülnek, a vége mindig pusztulás, rombolás, öngyűlölet, önfeladás, nemzethalál.
Íme, Bauer Tamás:
A miénk sosem volt és nem elvették, hanem elkerült.
„Hogyan ítéljük meg akkor az »elvették tőlünk« szófordulatot? Az első kérdés: kit fed a »tőlünk« szóban használt többes szám első személy, ki az alanya ennek a többes számnak? Az ezt kimondó személy a Budapest székhelyű jelenlegi magyar állam miniszterelnökeként csak a mai Magyarország lakosait sorolhatja ide. Ami a történelmi Magyarország nyersanyagkincseit illeti, azok nagyrészt Szlovákia szlovákok lakta, illetve a Kárpátokon inneni Románia románok lakta (jobbára dél-erdélyi) területein bányászhatók, tehát azok a szlovákokat illetve románokat illetik meg, így senki sem »vehette el tőlünk«, magyarországi magyaroktól és nem magyaroktól.
A történelmi Magyarország csipetnyi tengerpartját pedig többszáz kilométer választotta el a magyarok lakta területektől, azt a partszakaszt nem »elvették tőlünk«, hanem Horvátországnak a magyar államtól való elszakadása nyomán került el »tőlünk«, és lett, a trianoni békeszerződés nyomán a második világháború végéig az olasz Adria-part, majd a jugoszláv tengerpart, mára a horvát tengerpart része.
A »miénk« sohasem volt.
Az »elvették tőlünk« szófordulat valamilyen, erőszakos cselekedet nyomán kialakult rendellenes, méltánytalan helyzetet érzékeltet, amely korrekcióra szorul. Ezért kifogásolja azt érthető módon az adott esetben Horvátország, más esetekben más szomszédos állam. Igazuk van. Ezek bajkeverő szófordulatok, amelyektől minden, közhatalmi tisztséget betöltő személynek tartózkodnia kellene.”
– írja a gazember, idegenszívű nemzetáruló Bauer Tamás.
Add tovább!
