„Az elmúlt hét kampányeseményei ugyanakkor átütők voltak: Szentkirályi Alexandra szokatlan határozottsága, Menczer Tamás markáns debütálása és a most részletesebben nem taglalt, de erőt sugárzó, magabiztos pénteki miniszterelnöki beszéd is azt jelezte: ezúttal nem lesz pardon. A kritikus világpolitikai helyzetben nincs helye udvariaskodásnak és előzékenységnek, elő kell venni a görbe szablyát és a legjobb formánkat, mert az ország és Európa túlélése a tét!
Ráadásul a dollárbaloldal kiváló kampánytémát szolgáltat: az önnön ötéves teljesítményét.
Így ezúttal nem a szédítő bülbülénekekkel kell versengeni, hanem nemes egyszerűséggel közszemlére kell tenni az eredményeket. Abból pedig a másik térfélen alig akad. Néhány túlélőösztönnel megáldott, dörzsöltebb balos polgármestert leszámítva szinte mindenütt totális lebőgésről beszélhetünk, amatőr, de ipari mértékű tolvajlással megspékelve. Az egymást érő veszedelmek, világválságok és az itthoni gazdasági bajok ugyanakkor kikezdték a választópolgárok türelmét, sokakban bosszúvágy munkál személyes egzisztenciájuk megroppanása, a lehetőségek szűkülése miatt. Ezért nem előre lefutott meccs a júniusi választás, s félő, hogy sok helyen újra
az enyveskezű piti bűnözők, filléres hazaárulók és egyéb Demszky-klónok vihetik el vagy tovább a polgármesteri helyeket.
A gondolkodó, tudatosan döntő polgároknak ezért is tanácsolom újra meg újra, hogy ne veszítsük szem elől fő céljainkat és érdekeinket, s fásultságból, egyéni keserűségek okán vagy csak simán a napi rutint járva ne engedjük ki a kezünkből a kezdeményezést! Ne feledjük el, mennyit kellett küzdeni a valódi rendszerváltoztatásért, a fél évszázadon keresztül pöffeszkedő elvtársak és tanácselnökök kiszorításáért, az elnyomás, az igazságtalanság felszámolásáért, a mindent belepő szürke por kitakarításáért.
A Fidesz vezette nemzeti-polgári szövetség a 2006-os helyhatósági győzelemcunami, majd a 2010-es kormányváltást követő alkotmányos és morális reformok révén új politikai kultúrát, egy sajátos, hungarikumszámba menő kormányzati rendszert teremtett. Természetesen nem abban az értelemben, ahogyan azt Magyar Péter szövegírói vagy David Pressman elképzeli,
hanem abszolút pozitív módon: megértve az alapvetően kritikus és rebellis magyar néplélek sajátosságait és felmérve a Trianonban körbenyírt ország szerkezetéből fakadó realitást, a központi irányítás szükségét.”
(Huth Gergely, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
