Angol nyelven is kiadták Albert Einsteinnek az 1920-as évekbeli utazásait megörökítő naplóit. A brit sajtó döbbenetére a náci Németországból elmenekülni kényszerülő tudós számos rendkívül sértő, rasszista és idegengyűlölő megjegyzést tett az utazásai során látott népekre, embercsoportokra.
Albert Einstein 1933-ban, Adolf Hitler és a náci párt felemelkedése után emigrált, a nácik fajgyűlölő, végül a holokauszthoz vezető zsidóellenes politikája elől menekülve. A világhírű tudós a pennsylvaniai Lincoln Egyetemen 1946-ban megtartott híres beszédében a rasszizmust elítélendőnek és a fehérek emberek betegségének nevezte.
A brit Guardian, Independent és a BBC cikkei szerint azonban a most nyilvánosságra hozott írásai alapján mintegy húsz évvel korábban még nem nagyon lehetett teljesen ezen az állásponton a tudós.
Ugyanis a most első alkalommal angol nyelven és teljes egészükben kiadott magánutazási naplói számos rasszista és idegengyűlölő megjegyzést is tartalmaznak.
A Princeton University Press Ze’ev Rosenkranz szerkesztésében adta ki az „Albert Einstein utazónaplói: Távol-Kelet, Palesztina és Spanyolország, 1922-1923” című kiadványt, amelyben a tudós és későbbi emberi jogi aktivista a Spanyolországból a Közel-Keletre és Srí Lankára, majd Ceylonba, Kínába és Japánba tett utazásainak az élményeit jegyezte fel.
A fizikus például azt írta arról, amikor megérkezett az egyiptomi Port-Szaídba, hogy a hajóra tóduló, üvöltözve gesztikuláló egyiptomi kereskedők „pokolfajzatok”.
Az eredeti útinapló egyik oldala
A ceyloni Colombóban eltöltött időt felidézve, az ott élő emberekről azt írta: „nagy mocsokban és óriási bűzben, a földön fekve élnek. Nem csinálnak semmit és igénytelenek.”
Érdekes módon Einstein a legdurvább megjegyzésekkel a kínaiakat illette.
A tudós szerint a kínaiak „szorgalmas, mocskos, de buta emberek”. „A kínai gyerekek szellemtelenek és ostobák”. „A kínai férfiak és nők szinte teljesen egyformák”.”Kína pedig csak egy állatcsordaszerű állam, amelyben az emberek inkább automaták, mint emberek” – véli Einstein, aki szerint „még a gondolata is ijesztő és nagy kár lenne, ha a kínaiak túlszaporodnának más nemzeteket a magas termékenységük miatt”.
Az útinapló kiadását szerkesztő Rosenkrantz és számos, Einstein történelmi alakjával foglalkozó kutató szerint is döbbenetet és csalódást okozott az, hogy ezek az írások részben lerombolják a Nobel-díjas tudós eddig makulátlan emberi jogi nimbuszát. Szerintük Einstein mentségére szól, hogy abban az időben a nyugati világ közvéleményét a „sárga veszedelemtől” való félelem légköre uralta. Mindenesetre Einstein nem volt minden ázsiai néppel szemben elítélő. A japánokról például csak jót írt naplójában, amely egészen eddig csak német nyelven volt olvasható.
(forrás: Vincze Viktor Attila, 888.hu)