A Jungefreiheit.de oldalon jelent meg egy kiállás, amely olyan ugyan, mint a normalitás cseppje az abnormalitás tengerében, de pontosan ezért kell megemlékeznünk róla. Méltatlannak és szégyenteljesnek nevezik azt a módszert, ahogy a magyarokat fogadta – mind virtuálisan, mind valóságosan – München és Németország. Hazugnak és képmutatónak tartják a szivárványszínű parádézást és felteszik a kérdést, mikor fordult elő utoljára, hogy a németek ennyire gőgösen és agresszíven bántak a külföldiekkel.
Mint mondják, ez egy baloldali és liberális kultúrharc, ahol úgy használják a mi megnevezést, mintha ők lennének a felvilágosultak. Ennek szimbólumai von der Leyen és Söder is. Baloldali pártoktól a CDU-ig, tévék és újságok ugyanazzal a dühvel csapnak le Magyarországra. Egyetlen német politikus, cég vagy műsorvezető sem kockáztatja meg, hogy eltérjen a fősodortól.
Amúgy láttunk arra példát – teszik fel a költői kérdést -, hogy Törökország vagy arab országok elleni meccseken akarták volna kivilágítani a stadionokat?
Milyen jeleket küld majd a német válogatott a művelt világnak, amikor abban a Katarban játsszák majd a világbajnokság meccseit, ahol börtönnel büntetik a homosz*xualitást? Mintha mindenki elfelejtette volna, mennyit köszönhetnek személyesen is a németek Magyarországnak. Ezen a ponton a kiállás írói felhozzák és hosszan dicsérik az 1989-es határnyitást. Ezt soha nem fogják elfelejteni, ezért is tartják mélységesen méltatlannak a szerda esti hacacárét.
Köszönjük, hogy hallhatunk még józan hangokat is Nyugat-Európában!
(vasarnap.hu)
Add tovább!
