„Ha nehezen is, de eljutott hozzám, hogy egy húszfős brűgölő azon fortyog, hogy szegény Gábor Györgyöt elüldöztem a fészbukról. Noha meggyőződésem, hogy az internet sokkal jobb hely Gábor György nélkül, semmilyen szubkultúra és önképző kör jogát el nem vitatom, hogy a világhálón fejtse ki áldatlan tevékenységét, és ez igaz a »Dobtár és díszzsebkendő« szociális foglalkoztatóra is. Hát, hol érdekel az engem, hogy az egykori diadalmas, bár gőgös baloldali és/vagy liberális értelmiség peremvidéke és közönsége egymás közt görcsösen bizonygatja, hogy a műveltség, a tudás és mindenféle nemes érték? Bár azon jól szórakozom, hogy egy nagyon műveltek szerint a »percemberkék« kifejezés az Újnépszabadság (???) Zsuzsa nevű szerzőjétől származik.
Viszont. Azt közölnöm kell, hogy nem hánytorgattam volna föl, hogy a Gábor-Vásárhelyi-Buda szerzőtrió mit írt korábban Tamás Gáspár Miklósról, ha a halála pillanatában a nevezettek nem tűzték volna ki a TGM-kitűzőt, és nem kezdenek önfényező visszaemlékezésekbe. Természetesen lehetnek nekik is érvényes emlékeik Gazsiról, őket is fűzte hozzájuk viszony, de amikor megemlékeznek, akkor az a minimum, hogy azt is megemlítik, hogy ők antiszemitázták le, és igyekeztek kiátkozni köreikből. Mégpedig azért – ha erre fölhívhatom az úri társaságok figyelmét –, mert egyszerűen ez az illem. Ja, meg a becsület.”
– írja Hont András.
