Régi tapasztalat, ha az ember az ellenzék legfantáziadúsabb Orbán-pocskondiázásaira kíváncsi, Vásárhelyi Mária kirohanásai közt szemezget. Itt látható legmarkánsabban a hatalomból kiszorultak fröcsögő dühe. Az SZDSZ-alapító asszonyka, aki jelenleg a József Attila Színház felügyelőbizottságát elnökli (ahhoz is ért), minden rezdülésében ott az elvakult gyűlölet valamennyi alkotóeleme.
Három évtizede őrzi, konzerválja a szabad demokraták szellemiségét. Azt a tenyérbe mászó, provokatív arroganciát, amely a rendszerváltás óta kiszellőztethetetlenül beleitta magát a magyar közéletbe. (Miközben magát a pártot hál’ Istennek már kivitte a parlamenti huzat.) A haragvó asszonyka krónikus epebántalmairól minap a Hírklikk hasábjain győződhettünk meg. Azt nehezményezte, hogy Orbán Viktor nem volt itthon augusztus 20-án. Volt képe kihagyni a tűzijátékot… Ész megáll! „Azért nem jött haza, mert be volt tojva – magyarázza a diagnózist Mária főnővér, ceremóniamester, aki még azt is tudni véli, hogy a miniszterelnök mindentől fél. „Még a tengerbe is golyóálló mellényben ment be – frappíroz a riporternek. – A diktátorok a leggyávább emberek, mindentől félnek, még a saját árnyékuktól is. Ugyanilyen volt a Rákosi is…” (Utóbbiról talán még a kedves papától, Vásárhelyi Miklóstól értesülhetett – ő volt az, aki, kiujjongván magát Mussolini fasisztái közt, utóbb Rákosi Mátyás ájult híve lett.)
A „betojó miniszterelnökről”. Én úgy emlékszem, Gyurcsány Ferenc volt az, aki 2006. március 15-én a múzeumkerti ünnepségen mesterlövészeket küldött az épület tetejére, magát meg kisiskolás gyerekekkel vette körül. Memória, kedves Mária! Memória!
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
ÚJ! Kövess minket a Twitteren is!
Támogasd munkánkat egy lájkkal! Köszönjük!
