Olvasom egy friss kimutatásban, hogy a fiatalok alig 6 %-a képzeli el Magyarországon a jövőjét. Persze, mert máshol a világban bezzeg kolbászból van a kerítés!
Hosszú és részletes elemzés helyett egy rövid vers fogalmazódott meg bennem az elvágyódók számára. Értsék, ha netán van még fülük a hallásra és van még szemük a látásra. A már érzelmi süketek és vakok nyugodtan lapozzanak.
Menj, csak el ne vérezz
Ma vegyük lazára, mindegy mi az ára,
Politika nélkül gondoljunk hazánkra.
Lehet élni máshol, de kérdés, hogy minek,
Ha itt se, ott se kellesz majd senkinek.
Mit jelenthetsz ott, hol nem ringatott bölcső?
Anyanyelved helyett másikat kapsz, kölcsön,
Ha nem a magyarok közt vagy az igaz egy,
Az, hogy honnan jöttél, nekik egyre megy.
Szidhatod hazádat, nincs egyszerűbb annál,
Simogatnod kéne, ahelyett hogy marnád,
Senki nem szabja meg mit és hogyan érezz,
Indulj, ki tart vissza, menj, csak el ne vérezz.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
