Egészen lenyűgöző Dobrev Klára aktivitása, leleplez, érvel, agitál, utat mutat a demokratikus asszonyka. Vehemenciáját még lábjegyzettel is ellátta: „Az, amit én tudok, amit én képviselek, amit én nyújtani tudok, arra ennek az országnak szüksége van.” (Hogy ezt milyen felmérések támasztják alá, nem tudni – talán Pulai cége mérte…) A kommentelők zöme másként látja. Még a visszafogottabbak is ilyeneket írnak: „Hanghordozása, gesztikulációja a frászt hozza az emberre. Hát még amit mond… ” Minap a minimálbér kapcsán intézett éles szózatot övéihez az árnyékasszony.
– Le kell számolnunk azzal az orbáni rémálommal, hogy az olcsó munkaerő versenyképes.
Mert ennek csupán az az eredménye, hogy tizenhárom év alatt Kína összeszerelő üzeme lettünk. (…) Orbán mindennek elvette az értékét.
Az nem derült ki, milyen értéket vett el Orbán. Hiszen a 2010-es kormányváltáskor már nem volt itt semmiféle érték, minden létezőt eltapsolt a Gyurcsány-bagázs. Ez a szöveg még demagógiának is gyenge.
– Véget kell vetni annak a politikának, amelyik saját állampolgárait kiszolgáltatja, és dolgozóit szegénységbe taszítja – szavalta a kormányfői tisztre spekuláló szemkilövőhegyi asszony, aki nemrég gróf Széchenyi Istvánt idézte: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen – mondta a legnagyobb magyar, és én mélyen egyetértek vele.”
Más közös pontot nem talált a gróffal. Sem ő, sem a férje nem épített hidat, akadémiát, nem szabályozott Tiszát, nem ajánlotta fel egy esztendei teljes jövedelmét a nemzetnek.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
