„A Csíki Sör és a gödöllői fagyis is jobban érdekli a magyarokat, mint Sargentini.”

Ezzel az öles, két centi vastagságú betűkkel szedett címmel harsogja a világba a legújabb „botrányt” és üzen valami nagyon fontosat, valami nagyon lényegeset a magyar emberekről a magyar embereknek a függetlenségéről híres Hvg.hu.

Egy petícióról van szó, amit egy református kántor indított a hazánkat szemenszedett hazugságokkal lejáratni szándékozó Sargentini-jelentés elleni tiltakozásul. A petíciót pedig valóban nagyon kevesen írták alá, amit a Hvg.hu egyik szélsőségesen objektív újságírója akképpen értékelt, hogy a magyarok olyannyira egyetértenek a Sargentini asszony által összeállított hazugságcunamival, hogy tüntelőleg távol tartják magukat a szavazástól.

Ez az ordító érdektelenség pedig nem is jelenthet mást, mint azt, hogy a választók végre elkezdtek ébredezni, és miután kitörölték szemükből a fasizmus csipáját, arra is rájöttek, hogy a Sargentini-jelentés jó, hasznos, sőt elengedhetetlen Magyarország mielőbbi demokratizálásához, Orbán bukása pedig most a csekély számú aláíró miatt lett elkerülhetetlen.

Magyarország végre megmenekül, Sargentini asszony pedig dicsőséges hadvezérként fog transzszexuá­lis pónilovakon Budapestre belovagolni, az emberek sapkái­kat a levegőbe dobálva fogják éljenezni, a fanfárok meg, ahogy az ilyenkor lenni szokott, majd szólnak, és a holland származású képviselő asszony végre felszabadítja a xenofóbia és az idegengyűlölet rabigája alatt senyvedve görnyedő magyar népet.

Természetesen lesz majd díszelőadás is, amin Júliát egy nemváltáson átesett férfi fogja játszani, Rómeót pedig egy aranyhal, hiszen épp itt van ideje végre meghaladni az olyan kirekesztő és elmaradott berögződéseket, mint hogy egy embert csak egy ember játszhat el hitelesen. Az est díszvendége Guy Verhofstadt lesz, akinek a progressziót támogató liberális vendéglátói egy bájos, de hatodik életévét még be nem töltött kislányt fognak gyengéden, ám mégis kellő határozottsággal az ölébe ültetni, hiszen a szerelem szép, meg amúgy is „love is love”.

A Hvg.hu valami ilyesmi forgatókönyv megvalósulását sejti abból a tényből levezetve, hogy viszonylagos érdektelenségbe fulladt egy semmilyen média által meg nem futtatott petíció. Én viszont élek a gyanúperrel, hogy a magyar emberek inkább azért nem rohantak aláírni, mert tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a jövő heti cirkusz pont ugyanúgy fog végződni, ahogy az eddigi cirkuszok.

A magyarországi politikai viszonyokról a HVG újságíróitól értesült magyargyűlölők a mikrofonba rikácsolják majd szokásos hazugságaikat: Orbán diktatúrájában lávakövön ropogósra sült menekültek elfogyasztására kényszerítik a bebörtönzött ellenzéki újságírókat, nincsenek ellenzéki lapok, az emberek rettegnek stb. – aztán nem történik semmi.

Majdnem semmi. Csak a szokásos. A Fidesz népszerűsége újabb 4,5 százalékot emelkedik, és kézzelfogható közelségbe kerül egy minden eddiginél elsöprőbb erejű Fidesz-győzelem az európai parlamenti választáson. Köszönjük, Sargentini, köszönjük, Hvg.hu!

(Apáti Bence, magyaridok.hu)