Fekete öves politológusok, könnyűsúlyú kommentátorok és súlytalan politikusok körében van egy mindinkább elharapódzó vélekedés: az ellenzék hosszú évek óta tartó, önsorsrontó ámokfutását titokban Orbán Viktor szervezi. Ez a mind népszerűbb összeesküvés-elmélet akár hízeleghetne is a kormányfőnek, hiszen a nagy manipulátor, a mindenható bábjátékos szerepében tünteti fel, aki annyira fölötte áll a politikai mezőnynek, hogy még a bal- és jobboldali vetélytársakat is kénye-kedve szerint, zsinóron rángatja. Orbán és pártja kétségkívül ügyesen használja ki a kínálkozó lehetőségeket, hogy politikai ellenlábasainak alkalmatlanságát, erkölcstelenségét, korrupcióra való erős hajlamát kidomborítsa a választók előtt.
Ám a végvergődés jeleit mutató, az örök koalíciós társ SZDSZ önfelszámoló receptjét követő MSZP-re, a DK fedőnevű Gyurcsányra vagy a lélekcserében utazó, köpönyegfordító Jobbikra aligha terjed ki a befolyása. Ők mind-mind maguktól ilyen ostobák és kontraproduktívak. Emiatt a politológusok sutba dobhatják a tankönyveiket; a kommentátorok a folyamatok megértése helyett kielégülhetnek a zsarnokozó „demokratúra” délibábszerű világmagyarázatával; a „kihívó” politikusok pedig – élükön az MSZP-ben Fidesz-ügynököket felfedező Botka Lászlóval – önfelmentést kaphatnak arra nézvést, hogy a győzelem helyett miért a személyes túlélésre játszanak. Habár az ellenzék valóban mintha különös gondot fordítana arra, hogy a Fidesznek kampányoljon, a feles többség helyett lehetőleg újabb kétharmados lehetőséghez juttatva a kormányzó pártot.
Mindig akad egy Hagyó Miklós (nokiásdobozzal vagy anélkül) vagy egy éhségmenetelés közben titkos nyugati bankszámlát üzemeltető Simon Gábor, aki megszemélyesíti a posztkommunista ethoszt. Ellenzékben sokkal nehezebb korruptnak mutatkozni, mint kormányon, de az elvtársak valahogy megoldják a lehetetlen küldetést. Most éppen azt „szervezte meg” a galád Fidesz, hogy az MSZP és a DK közös ügyvédje, Czeglédy Csaba elsíbolja a gyanútlan diákmunkások járandóságát, miközben egy ausztriai bankszéfben aranyrudakat rejteget. A tetejébe meg ott van az a fránya nyolcvanmilliós kölcsönügylet Czeglédy és Dobrev Klára aláírásával. Dobrevet nemrég még konszenzusos miniszterelnök-jelöltként próbálták átnyomni az elgyötört baloldali közvéleményen: nem tudni, kinek az agyában foganhatott meg ilyesmi. Biztosan ezt is Orbán ötlötte ki.
Ám ha a kormányoldal efféle politikai ajándékot kap, érthetően lecsapja a magas labdát. Hát persze hogy azt mondja: Czeglédy ügyeiért az egész magyar baloldalt politikai felelősség terheli. A kormány eközben beleérző módon tárgyal a fiatalkorú kárvallottak érdekvédelmi szervezetével, a Fidesz meg kártalanítást javasol. A jobboldal próbálja helyrehozni azt az anyagi és erkölcsi kárt, amit már megint a baloldal okozott. A választópolgár pedig joggal vonja le a konzekvenciát: ezek ott nyolcévnyi ellenzéki lét után sem változtak szemernyit sem.
Egy bizonyos: azok a fiatalok – úgy is, mint leendő választók –, akiket most átvertek a májusi és júniusi bérükkel Czeglédyék, bajosan fognak a szavakban mégoly megújuló baloldalra voksolni. Így kell előrelátóan gondoskodni a jövendő szavazótáborról. Mint ahogy valószínűleg a Jobbik is alaposan ráfizet a nyugdíjas-ellenességére: ha a Bakony minden fájára kiszögelnek egy Simicska-plakátot, akkor sem tudják ellensúlyozni azt a politikai kárt, amit egy ostoba és kicsinyes Vona-féle Facebook-bejegyzés tud okozni.
Czeglédy és Gyurcsány dokumentálható üzleti összefonódása pedig akkor kapott széles nyilvánosságot, amikor a DK elnöke (Dömötör Csabának, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkárának a szóhasználatával élve), az őszödi Pinocchio épp kigolyózta legveszedelmesebb ellenfelét, Botka Lászlót az ellenzéki összefogásból. Dömötör szerint az a tény, hogy az MSZP nem indít saját miniszterelnök-jelöltet 2018-ban, azt jelenti, hogy a szocialisták újra, feltétel nélkül letették a fegyvert Gyurcsány Ferenc előtt: most már megint Gyurcsánynál húz sorszámot Molnár Gyula, Juhász Péter és Karácsony Gergely. „A baloldal 2017-ben ismét Gyurcsányért kiált, aki a csillagokat is lehazudta volna az égről.”
A népi bölcsesség szerint pedig aki hazudik, az lop is. Igaz, ezúttal nem közvetlenül Gyurcsányon keresik a pénzüket az iskolaszövetkezet ifjú munkavállalói, hanem az üzletfelén, de hát a politika nem mindig tesz ilyen finom megkülönböztetéseket. Azok az aranyrudak a sógoroknál pedig nagyon is plasztikusan elképzelhetők. Csaknem egy kilogrammnyi kimenekített nemesfémről van szó, miközben a büntetett előéletű Czeglédy százmilliós összeggel lóg a diákoknak, s a gyanú szerint további hárommilliárddal a költségvetésnek. Ha a diákokat a költségvetés általános tartalékából kártalanítják, még többel. Egy kiló arany ára cirka tizenötmillió forint – akkor a kár úgy két mázsa arany. Igazán aranyosak az elvtársak…
(Csontos János, magyaridok.hu)
