Önámítással kezdte a várhatóan semmibe vezető, alapvetően okafogyott és hamarosan érdeklődés hiányában kimúló, az április 8-i választások miatt gründolt tüntetéssorozatot a végeredmény miatt tiltakozó anarchista frakció, amely sunyin az összegyűlt tömeg nagyobb, jóérzésű része mögül huhog, de megtagadni önmagát nem tudja.
A szombati demonstráció szervezői, szónokai számos alkalommal felhívták a figyelmet az atrocitások elkerülésére, mert tudták, hogy akár néhány pofon is teljesen hitelteleníti a békés szándékot. Ti vagytok többségben – mondták, és valóban béke volt, azonban ebbe az izgágák nem nyugodhatnak bele. Azt tudták, hogy a Kossuth téren birkózni nem szabad, de hát a heccelők nem állhatnak meg itt, ezért inkább a korszellem jegyében levelekben fenyegetnek.
Kedves Gábor!
Bizonyára magadra ismersz. Azt írtad nekem címezve, hogy nem lennél a bőrömben és a társaiméban sem, mert a rendszerünk bukni fog, hamarosan túlcsordul a bili. Ennek te két évet adtál. Nagyon remélem, hogy nem lesz igazad. Azért remélem ezt, mert nekünk itt, a jobboldalon nincs saját rendszerünk, csak egy olyan rendszert ismerünk, amelyben veletek együtt élünk. Az a neve, hogy parlamentáris demokrácia, és amelyben bizonyos időközönként választásokat tartanak. Ennek ideje érkezett el április 8-án, amikor az ellenzéki erők még általunk sem várt mértékű vereséget szenvedtek. Azóta Magyarországon diktatúra van. Szerintetek. Ha győztetek volna, akkor pedig faszagányos demokrácia lenne – feltételezem a gondolatmenetetekből.
Kedves Ifjú Barátom!
Úgy vélem, én vagyok az idősebb, ami önmagában semmire nem jogosít fel. Viszont én a pártállami diktatúrában váltam felnőtté, átláttam annak működését, és tettlegesen harcoltam ellene. Ezért hallgass meg engem, kérlek. A diktatúra nem ott kezdődik, hogy szaggat a wifi. A demokrácia nem azt jelenti, hogyha a te csapatod győz, akkor megvalósult, ha az ellenfél, akkor pedig a pokol érkezett ide. Sajtószabadság nem akkor van, ha a Pesti Srácok csupa neked tetsző írást közöl. Ez nem is lehetséges, mert a benned lakozó gyűlöleted miatt írtál nekünk, mi pedig kedvelünk téged, jófejnek tartunk, és szurkolunk neked, hogy jó ember légy. A Pesti Srácok ezután is ott lesz a rendezvényeiteken, és továbbra is úgy tudósít majd az ott történtekről, ahogy értelmezi azokat. Nem azért, mert így várják el tőlünk, hanem mert ilyen a világképünk. A Magyar Narancsé, az Indexé meg olyan. És? Ezt jelenti a sajtó és a véleményszabadság.
Ne hadováljanak már nekem a digitális korba beleszületett fiatalemberek a XXI. században, hogy véleményterror van. Ott van az internet, baszod! Magatokat járattátok le, amikor a szombat estébe harsogtátok a megoldásotokat: „Az a baj, hogy vidéken a zemberek csak a Kossuth Rádiót hallgatják, és csak a Mészáros megyei lapjait olvassák, ezért szavaztak a Fideszre”. Elhiszi ezt az ökörséget valaki is közületek? Pártok feletti összefogásról beszéltek, miközben a választáson lebőgött ellenzéki pártok kreténségi színvonalán sértegetitek a magyar embereket. Közöttük a szüleitek, nagyszüleitek korosztályát, akik még vastagon megtapasztalhatták a pártállami idők hangulatát, sokan még a gumibot simogatását is.
Újraszámolnátok a szavazatokat? Megsúgjam, milyen eredmény jönne ki? Ugyanaz, mint amit már ismertek. Mondjon le a harmadszor is kétharmados többséggel megválasztott politikai erő? Miért tenné?
Kormányt kell alakítania, erre kötelezi a népakarat, amelynek neve: választási végeredmény. Üdvözítő volt hallani néhány felszólalótól, hogy le kell váltani az ellenzéket, mert csak ártanak az ügyeteknek. Tökéletesen egyetértek veletek. Ezekre csak ennyire számíthattok, hajrá, szerveződjetek, ilyen a demokrácia! Adok egy tippet, egyszer talán megfogadjátok, és azzal akár sikeretek is lehet:
Baszkikáim, a Fidesz az egy kurva erős néppárt, amellyel habókos gittegyletek, pláne számító megélhetési politikus-szélhámosok nem vehetik fel a versenyt. Ha ezt szem előtt tartjátok, akkor nem lesztek büszkék arra, hogy a fél százalékos Juhász Peti a rendezvényeiteken tarhál, hanem elzavarjátok a picsába.
Amúgy fogadok egy rekesz sörben, hogy a kívánt összeget nem gyűjti össze, de ami összejön, azt trükkösen eltünteti majd. Ha komolyan akarjátok venni magatokat, nem szelfiztek büdösszájú, fapinázó, kancigányozó, buta jobbikos kopaszokkal, mert mások nem fognak komolyan venni titeket. Higgyétek el, bármilyen erős kormányerőnek – ahogy a hazának is – feltétlenül szüksége van egy tökös ellenzékre, mert azzal együtt működik valójában egy ország. Nem véletlenül mondta Orbán a parlamentben azoknak, akikben két hete még megváltókként hittetek: „Önök egyszerűen bénák”. Ha akartok valami komolyat, akkor vegyétek sorba azokat a dolgokat, amelyek valós problémákként feszítik a magyar társadalmat,
Az Orbán, takarodj! nem program semmilyen szinten, ha ebből nem nőttök ki, akkor két-három hét múlva már csak a húsz Ligetvédő fog rikácsolni az Oktogonon, és joggal mondhatják majd rátok, hogy ez a faszkodás semmire sem volt jó.
Arra alapoztok, hogy Orbán Viktor is fiatal egyetemistaként került bele a politika mélyvízébe? Igazatok van. Viszont ha veszitek a fáradságot, és tanulmányozzátok az utóbbi harminc-negyven évet, akkor rá fogtok jönni, hogy 1988-ban történelmi pillanat jött el. Ez keveseknek adatik meg, attól még tény. Egy amúgy rutinszerű országgyűlési választás, amelyen a két héttel ezelőtti idoljaitok politikai értelemben szopóágra kerültek, az nem történelmi pillanat.
Ha voltatok is százezeren, és az okostelefonjaitokkal az Országházra világítottatok, az ugyan kétségtelenül látványos, de nem történelmi pillanat. Az sem lesz történelmi pillanat, ha megtaláljátok egymást, és egy értelmezhető, majd erős politikai tényezővé növitek ki magatokat. Nem történelmi pillanat lesz az, csupán politikai szükségszerűség.
Láttunk már ilyet, ott van példának a Fidesz szervezettsége, az abban rejlő erőtartalék, lehet tanulmányozni, érdemes tanulmányozni. Ha a mondandótokat azzal kezditek, hogy a vidéki bugrisok tartják hatalomban a Fideszt, akkor jobb, ha nem is folytatjátok, mert nem lesz sikeretek sosem. Az emberek többsége rendpárti. Érted, Gábor? Nem házmestertempóban rendpárti, hanem úgy, hogy elutasítja, és kerüli az anarchiát – amit a nevetségesen hangos kisebbségetek akar. Ezért vagytok ti manna a Pesti Srácoknak. A zemberek nyugalomra vágynak, nem permanens kormányválságra, kiszámíthatatlan gazdasági környezetre, külföldről jött megmondó-szélhámosokra.
Ha akaratotok ellenére is fennmarad a béke, akkor el fogtok menni, ahogy azzal fenyegetőztök? Dehogy mentek. Ezer ismerősöm böfögi ezt nyolc-tíz-tizenöt éve, de még a bőröndöt sem porolták le.
Üres szöveg, gyermeteg fenyegetőzés, ugyanakkor sunyi propaganda. Gyurcsány tündöklésekor arányaiban több magyar ment Nyugatra, a kivándorlás pedig a kommunizmus bukása óta tartó jelenség egész Kelet- és Közép-Európában. Kár ezt egyetlen pártszövetség nyakába varrni, mert csak annyira komoly, mintha azzal jönnétek, Orbán miatt volt múltkor az ónos eső.
Megjegyzem még, a fenyegetéseitekre nagy ívben fosok, és jelzem, hogy én szombaton ugyanúgy ott leszek a tüntetéseteken, ahogy ott voltam szombaton is. Nem bujkálok, a színpad előtt, a B-középben leszek, ahogy legutóbb. Nem érdekel, ha provokáltok, mert minden fenti állításommal együtt kedvellek benneteket, szurkolok nektek, hogy a lehető legtöbb embernek építsetek szép jövőt majd egykor. És akár beszélgethetünk is egy jót, én nyitott vagyok rá.
Béke Velünk! „A kedvesen mosolygó Csibra Tibor”
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
(forrás: Csibra Tibor, pestisracok.hu)
