Cseh Katalin áll a kamera előtt, és láthatóan ideges. Hadarva beszél, nyelve egyszer-egyszer megbicsaklik, hangja elcsuklik, ezért bocsánatot is kér, de mondja tovább, tempósan, amit el akar mondani.
Furcsa? Az.
Cseh Katalin egy nyári délután szikrázó napsütésben nyilatkozik Budapest belvárosában, egy olyan rendezvényen, amit ő és pártja ajánlott a sajtó figyelmébe. A kérdéseket nem egy vallatótiszt, hanem a Mediaworks Hírcentrumának riportere, Heiter Dávid teszi fel neki, bármiféle indulat vagy oda nem illő feszültség nélkül. A körülmények ideálisabbak nem lehetnek. Az első kérdés ráadásul ez: Ön mikor kezdett el politizálni? Nehezen nevezhető sarokba szorítós felvetésnek. A politikusok általában élvezettel részletezik életrajzukat, s általában nem mulasztják el, hogy rámutassanak arra: már egészen fiatalon a köz érdekében próbáltak munkálkodni.
Ám ami általában igaz, az most nagyon nem.
Cseh Katalin áll a kamera előtt, mosolyt erőltet az arcára, és magyarázza, hogy hol, mikor, mit csinált, de idegessége átsugároz a képernyőn. A következő kérdésben már a családi cégügyekről van szó, aztán uniós pályázatról és elnyert EU-s támogatásról. A Momentum EP-képviselőjének vergődését látva a nézőben reflexként alakul ki és erősödik egyre inkább az együttérzés, a részvét, a szánakozás. Ami aztán gyorsan átadja helyét az értetlenségnek, majd a kérdések sorának.
A kamera zavarná? Aligha, rendre nyilatkozik tévéknek, rádióknak. Ebben rutinos.
Az lehet a baj, hogy a nyilvánosság előtt kell beszélnie? Egy politikusnak, aki rendszeresen az Európai Unió Parlamentjében beszél, ez biztosan nem probléma.
Akkor az lehet a baj, hogy cégügyekről, uniós pénzekkel kapcsolatos gyanúról kérdezik? Ez sem okozhat gondot. Cseh Katalin a magyar kormány egyik legkérlelhetetlenebb bírálója, különösen akkor, ha uniós pénzekről van szó. Ismeri a témát.
Esetleg személye elleni támadásként éli meg a leleplezést? Ez kár lenne, cégekről, dátumokról, összegekről, projektekről esik szó, mégpedig hivatalos adatok alapján. Nem holmi személyeskedés, mocskolódás adja az interjú alapját.
Így viszont – kizárásos alapon – nem marad más megoldás, csak az, hogy Cseh Katalin tart valamitől. Talán csak nem attól, hogy a céges ügyletek, a támogatások és a közbeszerzések sorra napvilágra kerülő aprócska részletei végül olyan lavinává állnak össze, amely maga alá temetheti a Momentum képviselőjét a reményteljes politikai karrierjével együtt? Erre a felvetésre nem tudhatjuk a választ. Legfeljebb csak sejthetjük.
Ahogy talán már maga az érintett is.
(Jakubász Tamás, magyarnemzet.hu)
Add tovább!
