Megannyi polgár akaratából, vágyaiból, sírásaiból, nevetéseiből, munkájából. Az évezredek folyamán szerveződött társadalmi struktúrák talán legéletképesebb formáját demokráciának hívjuk. Ebben a formátumban sincs kolbászból a kerítés, de működőképesebb olyan egyéb hatalmi rendszer, ami mindenkit a megelégedettség érzésével töltene el, olyan sosem volt és nem is lesz.
Marad a demokrácia kerete, melyben jobb híján a társadalmi többség szavazata dönti el, hogy adott időszakra kiknek a kezébe adja a működtetés jogát. Amiért laptopom virtuális tollát megragadtam, az annak a vizsgálata, hogy mi emberek, akik minden magunkon kívül eső hibát, anomáliát megfellebbezhetetlen meggyőződéssel tudunk mások felelősségeként feltüntetni, végiggondoltuk-e azt, hogy végsősoron a bárhogyan is nevezett modellt mi együtt működtetjük és tesszük olyanná, amilyenné válik egy adott időszakban.
Az állam nem tőlünk független és elvont fogalom, hanem az embereket, ha alkotó ,,sejtjeinek” tekintjük, akkor egy olyan organikus szerveződés, amely működésének zsákutcáját az egyes emberek okozzák, ha úgy tetszik siklatják vakvágányra a ballasztokkal terhelt saját szerelvényüket.
Amit mondani szeretnék, hogyha a társadalom döntő többségének akaratát a kisebbségben maradtak elégedetlensége folytonosan hátráltatja, akkor a demokrácia felhatalmazottjainak célja válik nehézkessé és akár okafogyottá, hiszen, ha a felhatalmazással bírókat rendre visszafogják a kisebbségben maradtak hangadói, akkor az olyan, mint a zsákban futás, noha anélkül is lehetne.
Vallom, hogy országunk polgárai amit elvárnak az államtól, azokat az alapelveket előszőr maguk teljesítsék, akár hatalmi, akár ellenzéki meggyőződéssel rendelkeznek.
Petőfi versének sorai szerint:
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
Ezt a délibábot lehet kergetni, de amíg világ a világ, ilyen nem lesz. Törekedni lehet rá, de itt is a saját belső indíttatásunkkal érhetünk el haladást, ami nem embertársaink eltiprása kölcsönösen oda és vissza, hanem a képességeink feladat elé állítása és azok legjobb szándékunk szerinti teljesítése.
Tetszik vagy sem, a négy évre megválasztottak sehol a világon nem garanciái a boldogulásunknak, ahhoz mi magunk személyesen szükségeltetünk. Tévedni, jobban csinálni mindig lehet, de széthúzással erjeszteni a hatalom birtokosait etikátlan, hiszen adott pillanatban a többség bizalmából kerülnek a kormányrúdhoz. Nem hiénákként kellene harapni és marcangolni őket, mert a hiénákból választottak hatalmi ígéretei ugyan miért lennének teljesíthetőbbek, ráadásul, ha csak és kizárólag a hatalom megszerzése a céljuk és a revansvétel a nyáj addigi őrzőin.
Nem szaporítom tovább a szót, de egy csöppnyi önvizsgálatra hívok fel kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt. Saját mikro világával, szűkebb pátriájával maximálisan elégedett mindenki?
Ugye, hogy nem.
Ha 2025-ben a Magyarországot éltető tömeg maga-magát teszi jobbá, képzettebbé, toleránsabbá és elfogadóbbá, akkor eljöhet az az idő, ami a demokrácia fénykorát jelentheti hazánkban, ahol szinte mindegy, hogy ki van a kormányrúdnál. Ezt a kijelentésemet természetesen jól kell érteni!
Mi mással is zárhatnám soraimat, mint Petőfi versének záró versszakával:
,,És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.”
Lehet ezt ennél szebben és kifejezőbben megfogalmazni?
Bognár Zsolt /Parabolha/
A mindenszo.hu fennmaradásához kérjük a segítségedet! Ha teheted, támogasd munkánkat, köszönjük!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?