Egész egyszerűen érthetetlen, hogy a baloldal hát(tér) – és elő(tér) emberei miért adják fel naponta zicceres labdáikat, amelyeket a jobboldal annak rendje és módja szerint, többnyire vitathatatlan ásszal leüt?
Mi abban a jó számukra, hogy a hazánkról terjesztett torz tükrüket mi konzervatívok kiegyengetjük, hogyha – miután ez megtörtént – valaki belenéz, ne egy savanyú képű, önbizalomhiányos rettegőt lásson, hanem egy bizakodó, vágyakkal és tervekkel rendelkezőt? Az elkedvetlenítés balos szándéka rossz befektetés, haszna annyi, mint a lakossági folyószámla lekötés nélküli pénzállományának növekedése, azaz semmi.
De, hogy írásom tárgyára térjek, a mai balos nyünnyögések tárházában nem egy kagylóban érlelt kuriózumra, nem egy csillogó IGAZgyöngyre, hanem csak egy szokásos értéktelen bizsura, fröccsöntött műanyagra akadtam.
A szorgos kisiparos, aki előállította nem más, mint az ÉS főszerkesztője, bizonyos Kovács Zoltán. A Zoli, a Zotyó, a Zolcsi vagy, ha úgy tetszik, a Zolika.
Írásának címe: A nagy zsaroló
Mondja ezt a kis zsörtölődő, Orbán Viktorra utalva. Egy dologban Kovács vitathatatlanul nagy, az arcát tekintve.
Publintásának legelementárisabb, hibahatáron belüli megállapítása, hogy:
,,Fél évvel az előzetes adatok megjelenése után az Eurostat friss adatközlése alapján: Magyarországon az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson számolva) az EU átlagának 76,6 százaléka volt, míg Romániában ez az arány 76,7 százalék.”
Úristen! Egytized százalék a románok javára. Püff neki. Eresszük félárbócra a Kossuth tér zászlaját és hirdessünk 3 napos nemzeti gyászt.
Az úszósportban egy ezrelék, az atlétikában egy centiméter még nem jelenti, hogy a második fejezze be a versenysportot és azonnal a Dobrevferit, vagy a Gyurcsányklárit indítsuk.
Attól, hogy a Zotyónál egy betűvel többet írok jelen válasz publicisztikámban mint ő, az még az esetében sem jelenti, hogy automatikusan a sor végére kellene kullognia. Amúgy igen!
Egy országnak ezerféle mutatója van, a görcsösen kiragadott, lejáratásra játszó negatív válogatás mellett létezik a tényszerű igazságok kosara is, amelyből Zolcsinak nem esett ínyére a válogatás. Példának okáért a magyarországi közbiztonságról nem olvasom, hogy statisztikailag szót ejtett volna, esetleg a családbarát politikánk Európában egyedülálló vívmányairól, avagy a személyi jövedelemadónk versenyképességéről, stb.
Zolcsinál maradt az, egytized” százalék Románia javára és ettől van elalélva.
Soha ne legyen nagyobb százalékarányú öröme.
Kovács úr dödögésére adott válaszom mindössze annyi:
Na ÉS??
UI: És még mezei firkász sem vagyok a lapjánál. No, nem is lennék!
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
