Felhévizy döbbenten ült a televízió előtt, amikor nézte a Capitolium ostromát. Azóta sem tudott napirendre térni a történések felett. Az események nagyon felkavarták, nem is beszélve a halálos áldozatokról.
A hírlapíróban felmerült néhány kérdés: Ki volt a felelős azért, hogy nem volt elegendő a Capitolium védelme? Tudta a rendőrség, a különböző szolgálatok, hogy hatalmas tömeg lesz, miért nem gondoskodtak az Egyesült Államok egyik legfontosabb épületének biztonságáról? És végül, ami a legfontosabb: kinek állt érdekében ez a balhé?
Bizonyára meg lehet találni a biztonságért felelős embereket. De egy valamit leszögezhetünk: egyedül Trumpnak nem állt érdekében ez az ostrom.
El lehet hát gondolkodni azon, hogy mi is történt valójában Washingtonban. Véletlenül nem volt-e a tömegben provokatőr, hiszen pár tucat elég a hangulat felizzításához.
De ezek csak elméletek, az azonban bizonyos, hogy valami véget ért Amerikában.
A hírlapíró egyik kedves, idős barátja New York államban él egy kisvárosban. ’56-os magyar, akinek menekülnie kellett a kommunisták elől a forradalom leverése után. Félix tőle hallotta, hogy azért választotta annak idején Amerikát, mert a komcsik azt mondták róla, hogy az a sátán földje, és amit a vörösök ennyire szidnak, az csak jó hely lehet. A barát történeteiből valóban az rajzolódott ki, hogy annak idején szerethető hely volt az Egyesült Államok. Biztonságos, demokratikus, és valóban biztosított egy jólétet az állampolgárainak. Nos, mára ez gyakorlatilag szertefoszlott.
– Abba bele sem merek gondolni, hogy hova vezet, hova vezethet ez az elmérgesedett hangulat. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországra nézve semmi jó nem várható, hiszen Soros pártfogoltja győzött – morfondírozott magában, szomorkásan Felhévizy, majd leemelte a polcáról James Fenimore Cooper Nagy indiánkönyvét, abban bízva, hogy gyermekkori kedvenc olvasmánya megnyugtatja háborgó lelkét.
