Adj nekünk tanácsot, Árpád. Te tudsz mindent, te vagy az orákulum, te vagy a Tóta W., ha meg nem sértelek.
Hát adj tanácsot, mi legyen?
Mert tudjuk már tőled, hogy mik vagyunk, s hogy mi minden nincsen.
Tudjuk, hogy „fasiszta, bunkó parasztok” vagyunk, meg „cselédek”, „szolgák”, „diktátorok”, „Lölők”, „bolondok”, „rasszisták”, „tolvajok”, „lókupecek” – rendben van.
Azt is tudjuk, hogy nincsen Isten, hogy az egyházak bűnszervezetek, a papok mind gazemberek és pedofilok, és hülyeség a nemzet, a haza, minden pátosz és hit, tudjuk, hogy a gazdák mind paraziták – ez is rendben van.
De akkor mi legyen?
Ne hagyj bennünket így itt, ezzel a féltudással, hanem adj tanácsot! Tegyél ajánlatot – mi legyen?
Mondd meg kérlek, hogy akkor mi az, ami van?
Évekre visszamenőleg átnéztem az elmegyógyintézeti vizsgálataid eredményeit, a zárójelentéseidet, külön átnéztem figyelmesen, milyenek lettek a Szondi-tesztjeid. Nem tudtam nem észre venni, hogy az elmebeteg bűnözők képei közül mindig, de tényleg mindig a Gyurcsány Ferenc képét választottad ki, mint szimpatikusat. Akkor ez lenne az ajánlatod?
És azt is értem, hogy most minden szar. Sőt, tizenkét éve szar minden, míg előtte minden olyan jó volt.
Például tíz éven át fennállt a rezsicsökkentés, amit éppen tíz éven át fikáztatok, gyaláztatok, kiröhögtétek és utáltátok, és most, hogy a háború miatt fenntarthatatlan eddigi formájában, úgy siratjátok, mint a saját édes gyermeketeket. Tudom, hogy ordítva röhögtetek, amikor a miniszterelnök szóba hozta a teljes foglalkoztatást és a munkaalapú társadalmat, és most, hogy gyakorlatilag megvalósult mindez, hát ezt utáljátok.
Amikor soha nem látott fizetésemelést kaptak az orvosok és bűncselekmény lett a hálapénz, akkor ezt keveselltétek.
Most éppen a pedagógusokért hullattok krokodilkönnyeket – de mondanál valamit, csak egyetlen egyet, amit tőletek kaptak? Ők, vagy bárki más? Persze a szaron kívül, Árpád…
Ebben az országban az elmúlt tizenkét évben annyi beruházás valósult meg, annyi munkahely jött létre, annyi minden épült, mint előtte soha. És az életszínvonal is folyamatosan nőtt.
De ti csak okádtatok, pfújoltatok, és mindent de mindent szaroztatok, mindent összekentetek vagy legalább megpróbáltátok összekenni magatokkal.
És most ott álltok, pitiánerségetek húgymosta fokán, és úgy örültök a háborúnak, mint majom a farkának.
És aki békét akar, azt gazemberezitek.
Alig várjátok, hogy mindent tönkre tegyen a háború, nem számít nektek, hogy egész Európa rámegy erre, és természetesen Európa hozzátok hasonló hülyéiért rajongtok.
És utáltok mindent, ami hagyomány, ami hősies, ami múlt, ami néplélek, ami nemes, legyen szó sportról, a Zene Házáról, az újjá varázsolt Operaházról, a felépült stadionokról, sportpályákról, őstörténeti kutatásokról, magyar királyok megtalált csontjairól, haza hozott Seuso kincsekről, keleti nyitásról, kereskedelmi kapcsolatokról, kínai egyetemről (a világ egyik legjobb egyeteme!), száz meg százmilliárdokért idehozott és felépített gyárakról, magyar kézbe kerülő stratégiai ágazatokról, magyar vállalkozókról és vállalkozásokról – bármiről.
Nektek akkor jó, ha minden nyugati kézben van.
A példaképed még a MOL-t is elkótyavetyélte, eladta szarért-húgyért a családi ezüstöt, és te boldog voltál, és a szabad piacról deliráltál, sőt, egy kurva szar rajzfilm sorozatot is írtál minderről.
Mindezt értem, Árpád.
De mi most az ajánlat?
Ugyanaz?
Mert ez így kevés lesz, Árpád.
És félelemmel kell arra gondolnom, hogy mégsem vagy te orákulum. Csak egy gyűlölködő kis pöcs. Aki ráadásul végtelenül ostoba is.
Kár lenne ezért, Árpád.
Úgyhogy adj valami jelet, könyörgöm.
(Bayer Zsolt, badog.blogstar.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
Támogasd munkánkat egy lájkkal! Köszönjük!
