Szóval most éppen az van, hogy az Európai Parlament dzsihadista sofőrjeit és takarítóit gyorsan lecserélik magyar, lengyel, román sofőrökre és takarítókra, nincs itt kérem semmi látnivaló, tessék gyorsan továbbhaladni.
Muszáj rendnek lenni! – szólt a nagymama, és berúgta a sz…rt az ágy alá. Ez egy cseh közmondás, s azon túl, hogy rengeteget elárul az imádni való Bohémia lakóinak (nép)lelkéről, egyszersmind remekül összefoglalja mindazt, ami most velünk történik.
Ha majd egyszer, úgy két-háromszáz év múlva valaki megírja korunk európai történelmét, ennél a fejezetnél hosszan fog nézni maga elé. (Üdv, kedves ismeretlen, kedves jövőlakó! Ha leszel még egyáltalán, üdvözöllek innen is, és ne haragudj, hogy csak megírni volt erőm mindezt!)
Szóval azt történt, hogy az Európai Unió épületeiben, intézményeinél (többek között magában az Európai Parlamentben!) éppen most cserélték le a sofőröket, s egynémely takarítót is. Az új sofőrök többnyire magyar, román, lengyel munkavállalók, az új takarítók nemzetiségéről nincs hír, de feltehetőleg ők is.
Na jó, de milyenek voltak az eddigiek? Hát arabok, pakisztániak, miegyéb… És miért kellett őket lecserélni? Hát mert jó sokról kiderült, hogy dzsihadista, iszlamista, „radikalizálódott muszlim”, ez az eufémisztikus megfogalmazása a potenciális terroristának és tömeggyilkosoknak az uniós idiótáknál.
Ráadásul ez a probléma („probléma”, ez egy „probléma”, testvéreim az Úrban!) már tavaly felmerült, ugyanis kiderült, hogy az egyik brüsszeli terrorista az Európai Parlamentben dolgozott takarítóként, aztán átment melózni a brüsszeli Zaventem repülőtérre, ahol végül fel is robbantotta magát. És jelenlegi tudásunk szerint ezért senkit nem vontak még felelősségre!
Akkor értik, ugye? Szóval most éppen az van, hogy az Európai Parlament dzsihadista sofőrjeit és takarítóit gyorsan lecserélik magyar, lengyel, román sofőrökre és takarítókra, nincs itt kérem semmi látnivaló, tessék gyorsan továbbhaladni.
És persze a világ legtermészetesebb dolga, hogy az Európai Parlament lecseréli a dzsihadista sofőröket és takarítókat, a terroristákat és potenciális tömeggyilkosokat, hát micsoda világ lenne itt, kérem, micsoda szörnyűség, elviselhetetlenség, micsoda skandallum, ha az Európai Parlamentben megbújó dzsihadista sofőrök és takarítók esetleg éppen akkor robbantanák fel magukat és tennének kárt az Európai Parlament nagyon liberális, nagyon felvilágosult, nagyon haladó, nagyon humánus, nagyon emberséges, nagyon európai képviselőiben, amikor azok éppen megszavazzák, hogy Európa ezentúl felső határ nélkül, automatikusan és kötelező kvóták szerint fogadja be a bárhonnan érkező dzsihadistákat, iszlamistákat, radikális muszlimokat, potenciális tömeggyilkosokat és terroristákat.
Már tényleg csak az hiányozna, hogy ezeket a nemes hölgyeket és urakat a demokrácia gyakorlásának nehéz és felelősségteljes munkája közben valamiféle terrortámadás érné! Még rágondolni is elborzasztó!
Mert, kedves felebarátaim, lássuk be, első dolog a biztonság, sőt legelső dolog a biztonság, a biztonság mindenekfelett! Persze óva intenék mindenkit attól, hogy olyan hebehurgyán fogjon neki a biztonságnak, hogy csak úgy nekiessen, mint tót az anyjának, nem, ilyesmiről szó sem lehet! Megfontoltan kell haladni a biztonság rögös útján, vagyis az európai társadalmak még ráérnek.
Először az EU parlamentjében ülő képviselők drága biztonságát kell megteremteni, lecserélve a terrorista sofőröket és takarítókat olyan renitens és nem európai és nem szolidáris tagállamok állampolgáraira, mint például a lengyelek és a magyarok. És bármi áron el kell érni, hogy ezekben a renitens országokban is legyenek végre dzsihadista terroristák és tömeggyilkosok, legjobb, ha az EU parlamentjéből kitiltottakat egyenesen átvezényeljük hozzájuk, tudják meg végre, miről ismerszik meg egy jó európai!
És tudják, mi a vicc? Hogy ez nem vicc. Hanem az életünk.
(Bayer Zsolt, magyaridok.hu)
