Bagdy Emőke: „A neoliberális szabadságelv a szabadosság káoszát teremti”
Az emberi biztonság megrendül a liberális értékrendek teremtette szabados káoszban – mondta Bagdy Emőke, klinikai szakpszichológus a 888-nak. Bagdy szerint az új neoliberális trendek a boldogtalanság irányába fordítanak minket, pedig a „konzervatívnak” nevezett értékek követése kedvezőbben szolgálja az emberi életet, mint a „liberális”.
HZS: A klasszikus filozófiai irány szerint az ember célja a boldogság.Tényleg a boldogságot kell a legmagasabb polcra tenni?
Bagdy: A boldogság valójában életünk minőségét fejezi ki, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben és abban az emberi világban, amelyben élünk. A legelfogadottabb meghatározás szerint a boldogság megelégedettség és elegendő pozitív élmény az életünkben. Miért is ne kerülhetne magas polcra ez a pozitív életélmény? Ritkán gondolunk arra, vajon miért annyira szubjektív ez a megélés és mitől is függ. Sajnos manapság gyakran rossz kérdést teszünk fel a boldogságra vonatkozóan. Például „Mitől vagy boldog?” Az a konzumkultúra, amiben élünk, alaposan meg is téveszt, mert azt sugallja, hogy attól leszünk boldogok, ha birtokolunk új és új dolgokat, és többünk van, mint másnak. Csakhogy a boldogsághoz való hozzájárulása az anyagi javaknak alig tíz százalékot tesz ki. Ha viszont azt kérdezzük: mikor voltál boldog az életedben? Erre a válasz a leggyakrabban egy-egy fontos érzelmi kapcsolat, szerelem, szeretet, családi esemény, gyerekek, baráti és társas kapcsolatok, sőt a siker, a nehéz helyzetekkel való eredményes megküzdés, a megszabadulás valamilyen élettehertől.
Ha ez harmonikus, pozitív élményeket ad, nagyobb esélyünk van a létezés örömének átélésére.
HZS: A pszichológia azért is lehet annyira sikeres, mert abból a közhelyszerű gondolatból indul ki, hogy az emberek boldogtalanok. Azért boldogtalanok, mert elrontottak valamit, vagy mert a boldogság nem stabil, állandó állapot, így kicsúszhat a kezükből?
Bagdy: A gyakori boldogtalanság nem közhely, sőt egészségrontó szövődményeit is szenvedjük. Ezt hazai statisztikák is igazolják, pl. Kopp Mária és munkatársai évtizedes követéses vizsgálatai. Közhely az is, hogy a „boldogság kék madara” elröppenő természetű, mert az állandó boldogság ingerszegény állapota szinte unalmassá válhatna. Ilyen persze ritkán fenyeget.. A boldogtalanság a létezés élményének negatív pólusa. Ha a boldogságforrások, emberi kapcsolatok sérülnek, ha senkinek nem fontos az, hogy vagyunk a világon, ha nincs biztonságunk és nem vagyunk „otthon” valahol a világban, akkor emberi alapszükségleteinkben leszünk megfosztottá: a biztonság, szeretet, tisztelet és az önmegvalósítás törekvése meghiúsul. E szükségletek fontos boldogságfeltételek , hiányuk boldogtalanság érzéshez vezet. Csakhogy van egy -a körülményeknél is fontosabb- emberi képesség: a dolgok értelmezése, a jelentésadás. Az a képességünk, amellyel minden, velünk történt eseményt érteni és magyarázni szeretnénk, milyen szerepe van az életünkben, miért történt, milyen jelentősége,értelme van a mi egyedi életmenetünkben. Ez a csodálatos képesség az, mely „boldogságfokozó”,mellyel a valóságos nehézségek fölé tudunk emelkedni, bízni tudunk a jövőben, optimista módon tudunk reménykedni, hinni tudunk a hepe-hupás életmenet jobbra fordulásában is, hiszen nincs két hupa egymás után! Ez a szemléletmód akkor is jobb életérzést teremt bennünk, ha sorsunk éppen a hullámvölgybe jutott. A hit a dolgok pozitív változásában, a reménység naponta újjászülető érzése átemel a nehézségeken és nem tud a negatív életérzés eluralkodni. Ha van felelősségünk saját és szeretteink boldogságáért, akkor éppen az, hogy a boldogsághoz és egyensúlyhoz hozzásegítő képességeinket állandó edzésben tartsuk. „Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett”.
HZS: Az életünkben sokszor kerülünk instabil helyzetekbe. Mik lehetnek azok a protektív tényezők, amikkel, ha körülvesszük magunkat, segítenek stabilnak, esetleg boldognak maradni a nehezebb helyzetekben is?
Bagdy: Az úgynevezett boldogságkutatás pontosan azoknak az egyensúlyban tartó vagy abba visszasegítő erőknek, képességeknek és viszonyulás módoknak a feltárásán fáradozott, amelyek edzetté, „golyóállóvá”, boldogságképessé és a talpon maradásra alkalmassá teszik az embert. Ez volt az igazi paradigma váltás az egészségpszichológiában is.
Azt vizsgáljuk, hogyan hozhatjuk ki a legrosszabb helyzetből is a legjobbat, milyen viszonyulás, viselkedés, képesség szükséges ehhez. Valóságos arzenáljára világítottak rá ezeknek a képességeknek. Pl. derűs, optimista viszonyulás, a nehézségek fölé emelő derű, a vicc, a végzetes helyzetekre nemet mondó, kacagtató humor, a belső önmegnyugtatás és erőforrásainkból merítés képességének gyakorlása, a testünk aktivitásképességének és nyugalomba hozásának gyakorlása, karbantartása, az emberi kapcsolatok fizikai és szeretetkapcsolati érintkezéseinek aktivizálása, az egymással való kommunikáció kultúrájának finomítása, a megbocsátás művelése, a hála és köszönet kifejezésének gyakorlása, az altruista segítségnyújtás és adni tudás cselekedete, valamint az élet értelmének saját filozófiai keretekbe helyezése, kiért-miért élünk és mit tehetünk egymásért, a világért, az Univerzumért. Nagyon sok protektív tényezőnk létezik, de az személyes felelősség kérdése, hogy ezekből mit mondhatunk magunkénak.
HZS: Isten is lehet protektív tényező?
Bagdy: Rátapintott arra, amit imént mondtam. Az ember valamiként kénytelen a világnézetét megfogalmazni, ez az identitás építéshez és felnőtté váláshoz tartozó feladat. Az életfilozófiában benne foglalt: honnan jöttél, hová tartasz, mit gondolsz az életed értelméről, vajon csak véletlen műve a léted és elég, ha hedonista módon végigélvezed, amit csak lehet, úgyis totális nemlét a vége. Avagy a hited szerint van másik valóság is, vannak olyan dimenziók, amelyekhez nem férhetünk hozzá és a végtelen Univerzumban van egy rend, a Teremtő szellem bölcsessége. Az anyag-energia-információ hármasában az információ az elsődleges, a szellem primátusával magyarázható a világ. Ebbe a „saját filozófia” építésbe tartozik a vallási hitrendszerek, felekezetileg különböző, de Isten létezésében közös világnézetének elfogadása, a vallásos lelkiélet. Isten létezésének hite egyszersmind a legmagasabb szintű protektív tényezőt kapcsolja be az életünkbe. Ha a kontrollt már végképp elveszteni véljük a dolgaink felett, átadhatjuk Istennek és az életbátorsághoz újabb erőt meríthetünk. Van kinek hálát adni az életünkért, az egészségünkért és szeretteinkért. Manapság a szekularizálódó világban jobbára a „maga módján vallásos”-nak nevezett, spirituálisan hívő, de nem vallásos emberek saját filozófiája, világmagyarázata és szemléletmódja gyakori, de az ateista hitű embereknek is van életetikája, a tudományos tételek bizonyosságára épülő szilárd filozófiája.
A világnézeti szabadság jegyében egyezség van arra nézve, hogy nincs egyedül üdvözítő, kizárólagos érvényű igazság, mely e tekintetben szubjektív érvényesség. „Legyen mindenkinek a hite szerint”.
HZS: A sajtóban megjelent kutatásokat olvasva az a gondolatunk támadhat, hogy a nyugati pszichológia a baloldali, vagy liberális emberképet erősíti. Igazoló érvekkel látja el az ehhez tartozó feltevéseket. Ha egy pszichológus konzervatív értékek mellől akar érvelni, akkor rögtön hátránnyal indul. Mit gondol erről?
Bagdy: Az a hatalmas változás, amelynek tanúi és átélői vagyunk, hosszú előzményi út eredménye. Manapság konzervatív és liberális, sőt neoliberális irányzatról beszélünk, noha a konzervatív alatt a teremtés-elvű, Isten központú világképet és értékrendet követőket, a liberális, sőt neoliberális alatt a tudományos, evolúció-elvű világképet és ezen alapuló értékek /harc a túlélésért, természetes kiválogatódás, stb./ követőit értjük. A liberalizálódás gyökere a felvilágosodás kora, mely az észt, értelmet, rációt, a tudományos gondolkodást helyezte a trónra. „Az ész az isten, mely minket vezet, az ő szavára minden meghajul” – írta a mi Berzsenyi Dániel költőnk is. Az Istent és az ember hitéletii, spirituális dimenzióját tagadó, a tudományt istenítő, despiritualizáló, folyamat a vallást, a hitéletet a tudomány ellentéteként tévesen értelmezve száműzte a teremtés-elvű világmagyarázatot. A fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntötték, amikor a legcsodálatosabb emberi képességet, a hitet a vallási hittel, vallásossággal azonosítva jelentőségében degradálták.
A szellemi, spirituális erők kiűzetése folytán az értékvilág is materializálódott, anyagi értékek /pénz, tulajdon/ kerültek a csúcsra és megjelent a versengés, harc, a hatalomért folyó ádáz küzdelem. Új emberkép formálódott ki: a materiális dimenzió foglya, a hatalomért, tulajdonért, javakért küzdő, fogyasztói szemléletű ember, aki már úgy bánik az embertársával is, mint a tárgyakkal: felhasználó, elhasználó, kihasználó és eldobó, a kapcsolati hibákat nem is javító lényként „üzemel”, működik, mint egy mechanizmus. A spirituális szeretet erők háttérbe kerülésével együtt fontos humán értékek sorvadtak el, és az élet-törvény parancsán alapuló együttműködés helyét a versengés foglalta el. A jelen „liberális emberképe” a materializálódás szélsőségeit hordozza, „lélektelen”, minden humán értéket relativizáló, a szabadság és esélyegyenlőség szélsőséges értelmezéseivel önnön létezés-törvényeit is kétségbe vonja.
Sajnálatosan ez a világtrend, a világerők mozgásiránya. Ebben az állapotában az ember robottá váló és boldogtalan lény. A korszellem és mentalitás hordozza ezt a változást, amelynek szelidítetlen nyers erői elsöprik a szelíd, szeretetelvű, „konzervatívnak” nevezett, a harcra ab ovo készületlen vagy képtelen embert. A „konzervatív erők” hátránya értékrendjük, elveik másságából fakad: nem képesek /még akár egy kisebbséggel szemben sem/ az erőszakot alkalmazni, érvrendszerükben a másik ember tisztelete alkot szabályokat és tartja tiszteletben az emberi méltóság határait. Ezzel magyarázhatjuk a harcos liberális erők könnyű, gyors győzelmét.
HZS: Mit köszönhetünk a „konzervatív szemléletnek „a pszichológia tudományában?
Bagdy: Igazi öröm a számomra, hogy az újabbkori pszichológiai irányzatok, mint az egészségpszichológia, stressztudomány, az életminőség kutatás, a boldogság értelmezésével foglalkozók és az ember megküzdési képességének és eszköztárának felderítését végzők meglepő tudományos bizonyítékokat szolgáltattak arról, mi teszi az embert életigenlő, küzdő, megelégedett, egészséges és boldog lénnyé. A versengés helyett az együttműködés eszménye bizonyult nyerőnek. A tulajdonközpontú örömelv helyett az emberi kapcsolatok szeretet-kötelékei azok, amelyek az életet értékké és az egészséget megőrizhetővé teszik. Az élet értelme, értelmezése, ennek pozitív megválaszolása, ha van kiért-miért élnünk, olyan vitális erőket szabadít fel bennünk, amelyek a leghátrányosabb életfeltételek között is a túlélést szolgálják. A szeretet, a kötődés, az odatartozás érzései életbentartó kötelékek, a boldogság titka pedig- minden egyedisége ellenére- alapvetően és elsősorban a szerető emberi kapcsolatokban és a teremtő, alkotó, megküzdő és ezáltal sikereket elérő emberi sorsmenetekben rejtezik.
,noha magam e két jelzőt a sok félreértés-félremagyarázás miatt nem szívesen használom.
HZS: Mit üzen a fiataloknak?
Bagdy: Elsősorban azt, hogy legyenek élet-tervezők, a jövőre orientáltak, használják a teremtő képzelet és lelkierő, hit képességét az életük megtervezésére. Amelyik hajó nem ismeri a célt, annak soha sincs jó széljárás: Tervek, bizalom,reménység, hit önmagukban és az élet értelmében, mindezek a „spirituális” , szellemi képességek és értékek lehetővé teszik a megelégedettséghez, pozitív örömökhöz, azaz a boldogsághoz érkezést. Kapcsolatokban élünk, keressék azt, akit boldoggá tehetnek, hogy amit adnak, azt maguk is megkaphassák. Legyenek bátrak és merjenek felelősséget vállalni, elköteleződni, házasodni, gyermeket vállalni, teljesíteni az élettörvényt: „ védd, óvd, szeresd az életet és vidd tovább!”
(forrás: Horváth Zsófia, 888.hu)