Írásom címe a fasorban sincs a baloldali szégyen Jeanne d’ Arc teljesítményéhez képest. El nem tudom képzelni, hogy a tanári hivatás renoméjáért küzdők számára miért jelent perspektívát ez az ifjú hölgy, csajszi, bige, luvnya, maca, spiné, némber, hölgyemény. Tessék, csak tessék, szabad a vásár a fenti szinonimák közül, noha jelentésük köztudottan fényévnyi különbséget hordoz amikor minősíteni szándékozunk valakit.
A „céda – k*rva – csessze – szopja – hugyozza” keretezte szakmai önéletrajzát ismételten felmutató tüntetés-celebnél az oktatás színvonalának javításáért küzdők keresve se találhattak volna szégyentelenebb alanyt önnön alkalmatlanságuk bizonyítására.
Már megbocsássanak a demonstráló tanárok, de ettől a mocskos szájú stílus-trubadúrtól remélik az oktatás színvonalának emelkedését? „Pamkátai Lille főtünteti” szavait hallgatva nem futkos a hátukon a rémület, hogyha teljesül az egyébként sok tekintetben jogos követelésük, akkor ezt a modort diákjaik velük szemben is honosíthatják egy adott pillanatban? Nem gondolják, hogy az emberi, hangsúlyozom az emberi kommunikáció szintje, bármi is legyen a hőn áhított cél, nem süllyedhet ennyire mélyre?
Szó nélkül tűrnék-e, ha velük vagy róluk is így beszélnének, ahogyan ez a lány teszi a neki nem tetszőkkel? Ja persze, tudom, a cél szentesíti az eszközt.
Ki kell ábrándítanom valamennyiüket, ez a mosdatlan szájú, de jobb sorsra érdemes fiatal büszkeségre a legkevésbé sem adhat okot, a vele való cinkos összekacsintásuk viszont egyértelműen jelzi, hogy azonnali és valóban sürgős változtatásokra lenne szükség az oktatás területén.
Ennek azzal kellene kezdődnie, hogy mindazokat, akik tanár létükre bátorították, eltűrték és jelenleg is eltűrik Pankotai Lili állítólag „művészetet” jelentő anyázását, azonnali hatállyal el kellene távolítani az iskoláknak még a környékéről is. Ez lenne a szakmai minimum. Ez egyszer kivételesen, de Pankotai Lili modorában – azt nem túlszárnyalva – rövid versikémmel zárom soraimat, hogy érezzék értük való aggódásomat:
A töketlenkedés nem tesz tökössé, a TANÁR még véletlenül sem a TV-s Nagy Ervin.
A vaker helyett inkább tenni kell az ellen, hogy a diákok jövőjét így ne csessze el senki.
Ugyanezt a gondolatot persze úgy is meg lehet fogalmazni, ahogyan Váci Mihály iskolai szavalóversenyeken és ünnepélyeken gyakran elhangzó gyönyörű versében teszi. Címe: Még nem elég!
Ez a szándék jelenünk világában a tüntető tanároknak, diákjaiknak és a politika rájuk telepedett haszonlesőinek sajnos a SOHA, SEMMI NEM ELÉG követelésévé változott. Ráadásul nem a költő, hanem a slammelő Pankotai Lili modorában.
Lehet választani!
Bognár Zsolt /Parabolha Fb/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
