Van képed siránkozni az érdektelenségbe fúlt pénteki bulikázásotok után? Éppen te, aki voltál már minden és annak az ellenkezője is?
Te, aki majd minden pártba belepiszkítottál már összeférhetetlenséged elviselhetetlenségével?
Te merészelsz egy feltüzelt gyerekhadsereg fedezékéből az irántatok megnyilvánuló szolidaritás hiányáról pampogni?
Segítek. Szolidaritás van a magyarokban, csak nem irántatok. Hazánk polgárai éppen 14. éve szolidárisak a kormányzópártok iránt, akik számotokra, az örök anarchiát kívánó hálátlanoknak is élhető hazát biztosítanak.
Közbe vetve kérdezem, hogy csak azért pihenteted az állatorvosi hívatásodat, mert nem tudtál kellően lázadni egy kutya vagy egy macska számodra nem kideríthető pártállása miatt? Ne a társadalmat akard gyógyítani, annak te csak a megbetegítéséhez értesz.
A pénteki tüntetés egyik videóját látva megerősítést nyert bennem az ,,összenő, ami összetartozik” örök igazsága. Először azt hittem, hogy rosszul hallok, de nem. A „Tavaszi szél vizet áraszt” című gyerekdalt néhány tanárnak látszó gyökér, vagy az „ügyet” támogató bulikázó így aktualizálta:
„Hát én inkább kit válasszak, virágom, virágom
Orbán Viktor kell a f@sznak virágom, virágom”
Az legyen most mellékes, hogy generációk nőttek fel a kedves és könnyen énekelhető gyerekdal valós sorain, amit most egy tanárok melletti tüntetésnek álcázott dzsemborin néhány ízlésficamos bunkó a fenti módon kántált bele az éjszakába. Ami szembetűnő, ahogyan ezen dalárdának, az „elvieg” Pankotai Lilinek nevezett hazai Gréta Thunbergnek és a hazai lódoktornak is egyaránt kötőszava az állati vagy az emberi férfi genitália. És ezek tüntetnek az oktatásért. Anyám, most segíts!
Visszakanyarodva a parlamenti lóvégtagos transzparenst lóbáló Hadházyhoz, egy Márai idézet jutott az eszembe a hazaszeretet helyes értelmezéséről intő példaként az ilyen, végső soron szánni való ember okulására:
„Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: ’Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.’ A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is…”
Ideje lenne, hogy Hadházy Ákos felnőjön ehhez a feladathoz, ha már az általa oly sokszor és oly méltatlan stílusban kárhoztatott hazája felnevelte.
Bognár Zsolt /Parabolha Fb/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
