Olvasom Fekete-Győr András HVG-ben megjelent káprázatos interjúját, a címe: Ez harc. Fekete-Győr apokaliptikus jóslatai közül csak egyet emelnék ki.
A Momentum szélsőségesen művelt és kisportolt elnöke szerint Orbán Viktorék stadionjaikat hátrahagyva egészen a vadregényes Moszkváig fognak menekülni, mert a dühös tömegek az orosz fővárosig fogják kergetni a most regnáló rezsimet. Szemléletes kép.
Előttem van, ahogy a Momentum elnöksége a hírhedt orosz télben festékszórókkal, „szrtájk” feliratú molinókkal és füstgránátokkal felszerelkezve térdig gázol a hóban, miközben csúnya szavakat skandál. Félelmetesek.
Látom, ahogy dideregnek, és a tenyerüket dörzsölik. Azt nem tudni pontosan, hogy azért-e, mert kezdenek elfagyni a vékony zongoristaujjaik, vagy mert viszketnek azok az apró tenyerek, de az hiszem, ez részletkérdés. A lényeg, hogy az Orbán-rezsim kétségbeesetten menekül. Függöny.
Mondhatnám, Fekete-Győr úr drámája még nem ér véget. Szegény ugyanis az interjú közepén belefut egy akkora tasliba, hogy még én is felszisszenek, majd megsajnálom a körúti liberálisok fékevesztett hadurát.
Andrásunk megkapja a mentőkérdést. Olyan kérdés ez, mint amikor a haver töritanár, akivel osztálykirándulásokon együtt ittunk és hánytunk, az érettségin, látván, hogy olyan tételt húztunk, amiről még csak nem is hallottunk, cimboraságból, no meg kegyelemből inkább valami olyasmiről kezd cinkos mosollyal a szája szegletében faggatni, amiről tudja, hogy biztosan van információnk.
Fekete-Győr azonban az alibikérdésbe is látványosan belebotlik. Vagy bukik. A bukás a következő forgatókönyv alapján zajlik: a baráti újságíró mély levegőt vesz, majd megkéri az ifjú titánt, nyögje már ki azt az öt pontot abból a bizonyos petícióból.
Tudják, ami miatt akkora hisztériát rendeztek. Hidakat zártak le és megpróbálták elfoglalni a Parlamentet, a Lendvay utcai székházat meg a köztévé épületét. Szóval valószínűleg fontosnak tarthatták mind az öt követelést.
De csak valószínűleg, mert a gyakorlatban a követelőzéseket kiötlő ötletgazda a mentőkérdés hallatán csak a negyedik pontig jut, majd elhallgat. A Momentum elnökének halvány lila gőze sem volt az ötödik pontról.
Egyszerűen nem jutott az eszébe a sokat emlegetett petíció utolsó, ötödik pontja. Az ötödik pont egyébként az európai ügyészséghez való csatlakozást követeli, és épp a Momentum javaslatára került bele a petícióba. Ilyen okos és felelős politikus a mi Andrásunk! Belegondolni is rossz, mi lenne, ha például kormányra kerülve csinálná ugyanezt…
Pedig a petíció tartalmát illetőleg a Momentum elnöke még kimondottan jól teljesített, hiszen a magyar választók többsége egyet se nagyon tudna felsorolni belőle. Egyébként pedig nehéz úgy a nyomor ellen tüntetni, ha tele a gyomor, és ha az embereket egy wellness-szállodában a rettegett kajakóma szögezi a foteljeikbe. Nehéz ilyen körülmények között kormányt buktatni.
A két ünnep között sem tört ki a forradalom. Az ünneplés annál inkább. Fegyőrék szerint a nyomorukat a kormánypropaganda miatt nem látók inkább ettek, ittak, ajándékoztak, karácsonyoztak, vásárokat látogattak.
Tehették, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben mind a gazdaság, mind a bérek nőnek, az ország meg fejlődik, és minálunk még a karácsonyi vásárokat is karácsonyi vásárnak hívják.
Talán ez fáj leginkább a sok „hazafinak”. Nem értik, miért ragaszkodunk ósdi és idejétmúlt hagyományainkhoz, miért nem nevezzük át mi is téli vásárnak a karácsonyit, ahogyan azt például Brugge haladó városa tette. Egy jó kis szánkó- és karácsonyfaégetős dzsembori lenne csak az igazán előremutató!
Az óriási tűz fényébe bámulhatna a sok ifjú kommunista, miközben mozgalmi dalokat énekelve bulizhatna. Akkor aztán biztosan egészen Moszkváig menekülne Orbán.
(Apáti Bence, magyaridok.hu)
