A szemünk láttára teljesednek be a bibliai próféciák. Nem tudjuk megkülönböztetni az évszakok járását, reggelre tavaszi napra ébredünk, majd az őszi szellő borzolja a hajunkat, a nap folyamán a napsugarak eszünkbe juttatják a nyár melegét, estére pedig a zord párnánkra téli álomra hajtjuk le fejünket.
Háborúk tombolnak, tűzvész pusztít, természeti katasztrófák fenyegetnek és ,,döghalál’’ sújt a világunkra, országunkra, népünkre és otthonunkra. Kétségbeesünk, vásárolunk, rettegünk .Csodálkozva és megdöbbenten tesszük fel sokszor a kérdést, hogy miért esik szét szemünk láttára a Föld és az emberiség.
Azért, mert: mára már semmi sem szent, a szeretet értékét vesztette, az emberek lopnak, csalnak, hazudnak, kihasználnak, átvernek, gyűlölködnek, irigykednek, ócsárolnak. Építenek, gyarapítanak, szennyeznek, elégedetlenkednek és egyre magasabbra akarnak törni.A pénz értéke birtokába kerítette az embereket és átvette a hatalmat. Háttérbe szorította az igazán fontos dolgokat a családot, a boldogságot, az együtt töltött perceket, a közös nevetéseket, a szabadidőt, az önfeledt mosolyokat.
Az idő észrevétlenül folyik ki a kezeink közül, rohamosan telnek a percek, az órák, a napok és az évek.Nincs idő a megállásra, a pihenésre, az összetartásra, a szeretetre és az együttlétre sem. Embertelen módon élünk.Nem bízhatunk senkiben és bennünk sem bízhat senki. Elsorvadt, beteg, megroskadt világot alkottunk: megfertőztük, megmérgeztük, tönkretettük Földünket.
Mindez egy napon magával ragad bennünket és akkor mindent itt hagyunk. Mi pedig a saját érdemünk szerint megyünk át a túloldalra, de ugye nem mindegy, hogy mikor jön el az a pillanat és az sem mindegy, hogy hogyan?! Most akaratunk ellenére lehetőségünk adódik arra, hogy megálljunk egy pillanatra és elgondolkozzunk, mindazon, ami a szemünk előtt beteljesedik. Töltsétek ezt az időt megfontoltan és értékesen. Maradjatok otthon és szeressétek egymást.
Pihenjetek, olvassatok és beszélgessetek sokat. Hívjátok fel a távolban levő szeretteiteket. Éreztessétek azt, hogy fontosak vagytok egymásnak. Öleljétek, értsétek meg és bátorítsátok egymást. Ugyanakkor ne csak a kezeteket mossátok tisztára, hanem a lelketeket is. Imádkozzunk egymásért a Földünkért, az életünkért, és bocsássunk meg egymásnak. Merjünk meghajolni a magasságos Isten előtt.
Gyógyulj meg világ!
(L. Tamás Tomi, Fb)
mindenszo.hu
Add tovább!
