„Karácsonyi gondolatok a rendőri erőszakról” címmel közölt véleménycikket a Mérce.hu. A szerdai írás az elmúlt hetek provokációira, a Soros-hálózat által elkövetett randalírozásokra „reagált a maga módján”.
A cikk szerzője, Merker Iván először leszögezi: ha az elmúlt heti demonstrációk békésen zajlottak volna, nem hozták volna meg a várva várt eredményt, azzal ugyanis „kisebb visszhangot” váltottak volna ki idehaza és a nagyvilágban. Majd hozzálát a magyar rendőrök pocskondiázásához. Szerinte ugyanis téves az az elképzelés, hogy a rendőröket a mostani tüntetések kapcsán nem lehet kritizálni. A parlamentet és a köztévét védő „rohamrendőrök ellentétben számos közalkalmazottal – ugyanis az egyre erőszakosabb hatalom végrehajtói”. Úgy véli: az, hogy a csürhe megdobálja a rendőröket, a munkájuk része. Ők ugyanis nem a jogállamot, hanem Orbán Viktort és a kormányt képviselik, így a rendőröknek (jobb híján) be kell vállalniuk ezt az áldozatot.
A Mérce szerzője azt is leírja, a magyar rendőrök „nemhogy tapsot nem érdemelnek, hanem kifejezetten hajlamosak jogsértő magatartásra”. Fel is sorolja azokat a provokációkat, azokat a színészi alkotásokat, melyek ellen fellépni (véleménye szerint) rendőri brutalitás. Cikkét pedig ezzel zárja:
A rendőri brutalitás ugyanis a déli határon és nem a Kossuth téren kezdett erőre kapni, a rendőri önkényeskedés is csak Budapesten újdonság, nem Borsodban. A NER mostani újítása, hogy már nem csak a Ligetvédőket, hanem országgyűlési képviselőket is képesek biztonsági őrökkel kidobatni”.
A magyar rendőrség, mikor fellép a Soros-hálózat agressziója ellen, nem a kormányt, hanem a jogállamot, a rendet képviseli. Az, hogy „mártírnak” beállított provokátorok, pártelnökök megpróbálják kicsikarni, hogy az egyenruhások „erőszakkal lépjenek fel ellenük”, nem fér bele a jogállamiság kereteibe. Még szerencse, hogy a hangos kisebbséggel szemben a magyarok döntő többsége is úgy gondolja: elfogadhatatlan a rendőrök ellen irányuló agresszió, a rongálás, a gyújtogatás a tüntetéseken.
(Nagy Gábor, 888.hu)