A friss HVG-nek Spiró György azt mondja, nem új, hogy munka helyett rablással szerezhető vagyon Magyarországon. Gyakorlat volt ez a Horthy-korszakban, a nyilasok idején, a háború után, az előjogok rendszere is szinte folyamatosan működött, a dzsentrivilágban és a szocializmusban is, csak a kiváltságosok cserélődtek, de szerinte a szocializmusban jobban álltunk.
Ebből a másfél évszázados folyamatból született meg – ironikus módon már a rendszerváltás után – a szovjet embertípus, amelyre jellemző :az önfeladás, a közöny, az engedelmesség a hiszékenység. A regnáló hatalom jól ismeri a léteztetett szocializmus gyakorlatát, az állam ugyanúgy beleszól gazdaságba, egyéni sorsokba.
Egy félfeudális államkapitalizmus jött létre.
Az író új könyve, a Kőbéka miatt utánanézett az 1945-48-ig tartó időszaknak és számára kiderült, nem volt eleve eldöntve, hogy szovjet típusú diktatúra következik-e vagy valami más. Nagy volt a káosz, végül Sztálin döntött, szabad kezet kapott a nyugatiaktól.
Kelet-Európában ezeket az átmeneti időszakokat szoktuk pontatlanul demokráciának nevezni, pedig csak arról van szó, hogy még senkinek nem sikerült egyeduralomra vergődnie.
Arra a kérdésre, hogy a rendszerváltás utáni korszak, amit Orbán Viktor az átmenet zavaros éveinek nevezett, hasonló volt-e, Spiró azt mondta, ő már a kilencvenes évek elejétől azon csodálkozott, hogy még nincs diktatúra, és minden tisztelete azoké a kelet-európai társadalmaké, amelyek 20-25 évig optimistán kitartottak valahogy. Lengyelországban aktív ellenállást fejtettek ki a diktatórikus próbálkozásokkal szemben, nálunk viszont passzívat.
(24.hu nyomán)