Jól látható, hogy a demokratikus ellenzék egy emberként becsinált. Méghozzá Orbán Viktornak az ünnepi beszédében elmondott gondolata alapján, ami így szólt. „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is, de most nem vesztegethetjük erre sem az erőnket, sem az időnket. A támadásokat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet (…), csak Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket.”
Ez a néhány mondat az óriási riadalom oka. Hogy miért, azt nem lehet pontosan érteni, hiszen a törvénytelenséget eddig is fenyegette a törvény, tehát a jeles ellenzéki politikusoknak eddig is úgy kellett élni, cselekedni, hogy nem hágják át a jogszabályokat.
Ehhez képest Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök jelöltje még a szokottnál is jobban kiakadt az ATV-ben péntek este. Egyenesen „új korszak kezdetéről” beszélt, mert a miniszterelnök a nemzeti ünnepen úgymond fenyegetőzni kezdett. Rémképét még jól fel is turbózta azzal, hogy Orbán szerinte „iszonyatos túlhatalommal rendelkezik”. Akinek pedig „iszonyatos túlhatalma” van, attól most nagyon meg kell ijedni, mert ilyen még nem volt. Ha nem tesznek valamit, itt kő kövön nem marad. Még az is előfordulhat, hogy ők húzzák a rövidebbet.
Szinte látom rettenetes vízióját, hogy a miniszterelnök a választás után hétmérföldes csizmájával egyszerűen eltapossa őket, mint a csikket. Pedig ő is jól tudja, hogy bármekkora hatalommal is rendelkezik Orbán Viktor – tegyük hozzá, egy jottányival sem nagyobbal, mint egy parlamentáris demokráciában szokott a mindenkori kormányfő –, akkor sem tehet semmi jogelleneset senki ellen. Az ellenzéket ugyanis a jog éppen úgy védi, mint ahogy korlátozza a kormányfő lehetőségeit.
Ja, hogy esetleg attól fél Szél Bernadett, hogy az ellenzék korábbi törvénytelenségei április 8. után reflektorfénybe kerülnek s esetleg azoknak még következményei is lehetnek? Meglehet. Tetszettek volna törvénytisztelően dolgozni! Az „új korszak” talán azért nincs ínyére Szél Bernadettnek és társainak, mert így nem lehet tovább az amerikai nagybácsi kivételezett helytartójaként a szürke zónában törvények fölött járni se a politikusoknak, se legfőbb szövetségeseiknek, az álcivilnek hazudott NGO-szervezeteknek? Netán az nem tetszik neki, hogy a hatóságnak lesz energiája például a párt társelnökének, Hadházy Ákosnak is a disznóságait részletesen felderíteni?
Szél szánalmas magyarázkodásába – ezúttal is hamisan – vendégül hívja a márciusi ifjak egymással szembeni konfliktusait is. Mondván, közöttük is voltak
ellentétek, mégis megtalálták a közös nevezőt: megcsinálták a forradalmukat! Azt már nem teszi hozzá, hogy ez nem esett nekik nehezükre, mert mindannyian igaz ügyért küzdöttek, a haza javát akarták. Nem az idegen érdekek vezérelte hatalomszerzési mesterkedések adták az egymással szembeni konfliktusaikat, hanem a haza megmentéséhez képest csip-csup, személyes ügyek. A forradalomra nekik a magyar függetlenség kivívása miatt volt szükség, nem a függőség, a kiszolgáltatottság számító, önös érdekből történő meghonosítása miatt. Márpedig Szélék nagyon is ezt akarják.
Az ő „forradalmukat”, az ellenzék teljes összeborulását Dzsordzsi bácsi érdekeinek teljes kiszolgálása motiválja, nem a nemzet, a magyarok szolgálata. Erre régen készülnek, csak nem volt alkalmuk bevallani. Akkor ugyanis lelepleződnek. Kiderül, hogy ideológiai szempontból az ég világon semmi különbség nincs közöttük, mindegyiknek egyformán liberálbolsi gyökerei vannak. Csak éppen különféle színekre festik magukat – zöldre (LPM), kékre (DK), vörösre (MSZP) –, hogy különféle, látszólag egymástól eltérő értékeket tűzhessenek a zászlajukra. S csak az alkalomra vártak, hogy ezeket a sosemvolt értékeiket „jogosan” sutba dobhassák s kéz a kézben vonulhassanak a választási seregszemlére. Amúgy is vészesen közeleg a Soros-paktum végrehajtásának határideje, hogy az ellenzék kiállítsa egyetlen „legnépszerűbb” jelöltjét a kormánypártok jelöltjével szemben.
Ehhez is jó apropó a kormányfő „fenyegetése”. Tehát nem azért fognak összefogni, az ’egy az egy elleni’ párharcot kikoordinálni, mert ez a milliárdos érdeke. Á, dehogy! Ehelyett azt hazudják: sokkal inkább azért, hogy Orbánt el lehessen zavarni. Ezáltal úgy jussanak el április 8. után a hatalomba, hogy – ismét Bernikét idézve – „Orbán Viktor soha többé senkit ne fenyegethessen az ország színpadáról”.
Így két legyet lehet ütni egycsapásra. Nem derülhetnek ki az ellenzék disznóságai, s megússzák a felelősségre vonást, ami a törvénysértések mértéke szerint akár egyes pártok végét is jelentheti. Ráadásul az elvtelen összeborulás is presztízsveszteség nélkül mehet végbe. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodva az LMP vezére persze még magyarázná a bizonyítványát, mondván: az összefogás során „Értékközösségről nem lehet szó!” Persze, hogy nem. Ha jönnek a bevándorlók, akkor már senkit nem érdekelnek se Szél Bernadett, se más „értékei”.
Ilyen előzmények után még szép, hogy napirendre kell venni az erkölcsi, politikai és a jogi elégtétel kérdéskörét. Még egyszer ugyanis nem engedhető meg, hogy Magyarország identitását, a magyarok életszínvonalát, biztonságos jövőjét súlyosan fenyegető helyzet – ilyen aljas, hazug, hazáruló alakok miatt – előálljon határainkon belül.
(Horváth K. József leander.blogstar.hu)
