Két írást olvastam reggel a Mandineren, két általam hitelesnek tartott embertől, mindkettő ugyanazon hír apropóján íródott.
Az egyiket Skrabski Fruzsina írta, s így szól:
„Ide lejegyzem, mert különben nem hiszem el! 2021-ben az EU kimondta, hogy a férfiak is szülhetnek! 2021-ben világbotrány lett abból, hogy egy sporttudósítás közben, a szakkommentátor azt mondta egy nőre, hogy csinos! Én nem akarok olyan világban élni, ahol nem mondhatják a nőknek, hogy csinosak!!!!! Je suis Boris Becker!”
Nos, ez tökéletes a maga tömörségében, nem kell semmit hozzáfűzni.
A másik írást Németh Balázs jegyzi, ugyanabban a témában, s így szól:
„Talán olvasták már néhányan, hogy magyar vonatkozású SZ*XISTA BOTRÁNYBA keveredett minden idők egyik legzseniálisabb teniszezője, a német Boris Becker. Mi volt a bűne? Wimbledonban, Fucsovics Márton meccse közben többször mutatták a magyar játékos barátnőjét, és Boris Becker – a BBC szakkommentátoraként – a következő szörnyűséget találta mondani:
»Azt mondják, a magyar nők a világ legszebbjei. Ezt én nem tudom, de az biztos, hogy ő nagyon csinos!«
Az élő közvetítést követően egy brit jogvédő szervezet tiltakozni kezdett a sz*xista megjegyzés és a nők tárgyiasítása miatt. A teljes európai (bulvár-) sajtót bejárta tegnap a hír, akkora balhé lett, hogy a BBC-nek is közleményt kellett kiadnia. Megvédték egyébként Beckert, szerintük ez egy könnyed kijelentés volt, de semmiképpen sem sértő. Akkor most nézzenek a fotóra, és olvassák el újra Boris Becker szavait!
»Azt mondják, a magyar nők a világ legszebbjei. Ezt én nem tudom, de az biztos, hogy ő nagyon csinos!«
Ha ebből a két mondatból botrányt tud kavarni egy »jogvédő szervezet«, akkor azt hiszem, elég nagy a baj. Meneküljünk!”
Ez is tökéletes, mindössze a legutolsó kijelentéssel szállok vitába, nevezetesen azzal, hogy „meneküljünk”. Szó sem lehet róla!
S azt is elmondom, miért – hát többek között ezért:
2021. július, a franciák hangulata: 57 százalék kevesebb Európát akar. 80 százalék több szuverenitást. 66 százalék elutasítja Macront. 51 százalék szerint a „reform” szó negatív jelentést hordoz és negatív érzelmeket kelt, míg 64 százalék szerint az „átalakulás” szó ugyanilyen. 52 százalék „a hagyományos identitása védelmét igényli” – 2017-ben csak 31 százalék igényelte ezt.
A fenti adatsor nem a képzelet szüleménye és nem holmi „(szélső)jobbos” saccoláson alapszik. (Hogy világos legyen: ma már mindenki „szélsőjobbos, aki szerint a férfiak nem szülhetnek gyereket…) Szóval mindez nem kitaláció, mindez a Les Echos július 2–3-i számában jelent meg, és az IFOP nevű közvélemény-kutató cég adatait tartalmazza, amely egy reprezentatív, országos kutatást végzett a franciák között.
Elég árulkodó, hogy idehaza egyetlen haladó és progresszív (hogy ne mondjam: „reformer” és „átalakulást” szorgalmazó) médiumban sem jelent meg ez az adatsor, nyilván véletlenül elkerülte a 444 meg a 24 figyelmét.
A mi figyelmünket viszont ne kerülje el.
Ez ugyanis fényesen bizonyítja, amit mindig is gondoltunk és éreztünk, vagyis: még a menthetetlennek tűnő nyugati országokban is többségben vannak a normalitás, a szuverenitás, a nemzetállam, a hagyománytisztelet és a hagyományos Európa, a hagyományos európai kultúra hívei, mint az idióta és elviselhetetlen „reformerek”, „progresszívek”, „haladók”, „átalakulást” szorgalmazók, ó- és neomarxisták, liberálnácik, miegyebek.
Mindössze arról van szó, hogy ez utóbbiak reggeltől estig ordítoznak, s ocsmány világmédiájuk és még ocsmányabb hálózatuk meg úgynevezett „civil szervezeteik” segítségével azt a látszatot keltik, mintha ők lennének a többség.
Szó sincs erről.
Éppen ezért nem nekünk kell menekülnünk. A normalitás tömegeinek egyetlen dolga van csupán, jó hangosan és egyértelműen ki kell mondanunk: egy tapodtat sem mozdulunk innen, semmit sem adunk fel az életünkből és az értékeinkből, meg fogjuk védeni a világunkat, és ezt vagy megszokják az idióták, vagy meneküljenek el ők. Meneküljenek önszántukból, ameddig megtehetik.
Ugyanis minden hazugság és ordítozás és elviselhetetlen elmebaj ellenére Európa mi vagyunk. Ideje, hogy az idióták csomagoljanak, szedelőzködjenek, keressenek maguknak egy lakatlan szigetet, és hurcolkodjanak oda. Ott felépíthetik a maguk világát, ott felszámolhatják az összes hagyományt, leszámolhatnak a hagyományos családdal, a hagyományos kultúrával, összeköltözhetnek a szivárvány összes színével továbbá jóképű és haladó és progresszív teknősbékákkal is, szülhetnek a férfiak napestig, és azoknak a gyerekeknek, akiket a férfiak szültek, teljes nyugalommal felolvashatják a reformmeséket az egymásba szerető királyfiakról, sőt a táltos paripájukba beleszerető királyfiakról is – nehogy már a zoofilek valamilyen joghátrányt szenvedjenek. És nem kell húst egyenek, nincs szükségük mezőgazdaságra sem, a „haladók” szigetén, majd esznek lisztkukacot és legelnek.
Mi, renegátok és maradiak pedig éljük tovább a renegát és maradi életünket itt, az európai NEMZETÁLLAMOKBAN, HATÁROK között, és megígérjük, hogy úgy harminc év múlva meglátogatjuk a „progresszíveket” a szigetükön. S illően megadjuk majd nekik a végtisztességet, a keresztény és zsidó hagyományok szerint.
Addig is: éljenek a gyönyörű és csinos lányok és asszonyok (a magyar nők különösen olyanok!), és éljen Boris Becker!
Vasárnap pedig rántott hús lesz, de lehet, odateszek egy vadpörköltet is (magam ejtettem el a hozzávalót).
Ti pedig menjetek legelni, szivárványszínű kezeslábasban.
Aztán nyomás csomagolni!
(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)
Add tovább!
