Gréczy Zsolt, a DKTV üdvöskéje, a „szaporakezű” eposzi jelző megérdemelt birtokosa azt a feladatot kapta kenyéradó gazdájától, hogy folyamatosan kioktasson bennünket, fideszes propagandistákat, és a Mariana-árok mélyéről összehasonlító elemzéseket készítsen a Gyurcsány-korszak és a jelenlegi hatalomgyakorlók cselekedeteiről. Írásom gerincét az avatott putyinológus Gréczy azon megállapítása képezi, hogy egy ember életében „nem mindegy, hogy mi mikor történik.”
Erről annak kapcsán mereng, hogy Gyurcsány múltbéli és Orbán jelenlegi miniszterelnöksége idején a Putyinhoz való viszonyukban milyen eget rengető különbségek mutatkoznak Ferenc testvér javára, azaz a gyurcsányi idők Putyin iránti rajongása nem hasonlítható össze jelenünk Putyinhoz való viszonyával. Gréczy arról is informál bennünket, hogy „Orbán és Putyin változott – Gyurcsány Ferenc nem. Akkor is a nemzeti érdeket képviselte, amikor »jóban volt« az akkori Putyinnal – és akkor is, amikor elítéli a mai Putyint. Akivel Orbán van jóban. Ez ilyen egyszerű” – mondja úgy, hogy arcizma se rezdül.
Legfrissebb, „Távolinak látod az Orbán rendszer bukását” című elmélkedésében Gréczy közli: „1956. október 22-én senki nem gondolta, hogy másnap ledöntik a Sztálin-szobrot – Ceausescu kiment az erkélyre beszédet mondani – 5 nap múlva egy iskolaudvaron végezték ki.” Értjük a világos párhuzamot, azaz senki nem gondolná, de eljöhet az idő és Orbánt is kivezethetik az iskolaudvarra. Egyetlen kérdésem Gréczy Zsolthoz:
AN-E SEJTÉSE, HOGY KI LENNE AZ, AKI AZ ELSŐK KÖZÖTT TÖRNÉ KEZÉT-LÁBÁT, HOGY A VÉGREHAJTÓK KÖZÖTT LEHESSEN???
Nos, akkor most nézzük meg azt, hogy Gréczynél mennyire „nem mindegy, hogy mi, mikor történik”, de ez esetben vele. Azt írja a DK-s beosztott: „Ha van egy gimis osztálytársad, akivel jókat buliztál, és van rólatok közös fotó az akkori időkből, az nem ugyanaz, mint ha akkor készült közös ölelkezős kép, miután kiderült róla, ellopta a gyárat és megerőszakolta az anyját.”
Ennek analógiáján viszont az is igaz, és helyezzük Gréczy Zsoltot akkurátusan a mikroszkópunk tárgylemezére, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy az ember serdülőkorában ismerkedik a testi örömökkel, vagy 50 éves kora környékén készít magáról mámoros fotókat. A tinédzserkori testi örömök az együtt bulizó osztálytársakkal való megosztása sem ugyanaz, mint egy félszáz évet leélt felnőtt ember nő nélküli, saját magán elkövetett „önerőszakának” dokumentálása és küldözgetése. Az ölelkezéshez a kedves, a szeretett nő jelenléte ugyanis alapvetés, annak hiányában csak a hancúrléc ölelhető mámoros tekintettel. Na, de nyomatékkal kérdezem, azt még fotózni is???
Másodszor szeretném azt a tévképzetét is oszlatni Gréczynek, miszerint Orbán jóban lenne Putyinnal. Ő Magyarországgal, a magyar emberek érdekével van jóban, ami Gyurcsányról és kis csipet-csapatáról egyáltalán nem mondható el. Gondoljunk csak a határon túli magyarok választójogának Gyurcsány általi megtagadására, avagy a 2006 őszi rendőrattakra, ahol Ferenc testvér szerint a rend őrei „törvényesen” és „arányos feladatellátással” verték puhára Budapesten az ártatlan embereket.
Végezetül Gyurcsány keltetője, az MSZP annak a valós diktatúrát vivő MSZMP-nek volt az attól soha el nem határolódott jogutódja, amelynek hátán Medgyessy Pétert megpuccsolva a hatalom csúcsáig lavírozta magát, majd napjainkra képes büszkén hirdetni, hogy az MSZP-s alomból cseperedett Demokratikus Koalíció az ellenzék legerősebb tagja, miközben az MSZP-ben épp leoltja a villanyt az őt pályára állító maradék balek.
Gréczy Orbánra vonatkoztatott „diktátorozása” és áthallásos párhuzamai nem mások, mint rosszindulatú sugalmazások, ferdítések és a valós felelősség igaztalan áthárítása virtigli, kommunista köntösbe bújtatva.
Apropó, köntös! Az az ember, aki a köpönyege alól kibukkanó kenegetések polaroid mestere, az legyen az utolsó, aki a politikai közélet témáiban sajátos véleményével másokat összemaszatol.
(Bognár Zsolt, origo.hu, 888.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
