Az ellenzéki reszelék politikai mozgása számomra kísértetiesen hasonlít a börtönből szökni próbáló rab földalatti meneküléséhez. Kaparnak jobbra, balra, előre és hátra, hátha szabadulhatnak kispados ellenzéki karanténjukból.
Az, hogy az alagútban árnyékos sötétség borul rájuk Feriklára árnyékkormányának prése alatt és még az alagút végén ígért és remélt fény is csak hervatagon pislákol, bizakodásra ez semmiképpen nem adhat okot számukra.
Az írásomhoz mellékelt karikatúra szemléletesen modellezi ténykedésük irányát a múltban, a jelenben és változatlan hozzáállásukkal a tervezni szándékozott jövőjükben is.
Hazánk helyett hatalmi vágyaik iránt tanúsított elkötelezettségükkel nincs reményük arra, hogy az ásásuk iránya ne torkolljon, hát, hogy is mondjam,….szóval abba a bizonyos telt mederbe.
Érdekes egybeesés és talán nem véletlen, hogy ezt a helyszínt valamiért ÁRNYÉKszéknek nevezi a köznyelv. Ez sajnos baljós árnyékot vet a hasonlóan beazonosítható formációkra is.
Hangsúlyozni szeretném, hogy rossz, aki rosszra gondol, vagy jó, már szinte magam sem tudom eldönteni.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
