Nehéz higgadtnak maradni.
„Reggeli sokk – na, ez már tényleg sok! Szokás szerint – afféle hírfüggőként – ránéztem az imént kedvenc lapomra, a Mandinerre, ahol Tamás Gáspár Miklós HVG-interjúját szemlézték.
Már a címtől paprikás lettem: »Hol látok fasizmust? Mindenhol« – mondja a filozófus, akinek valami hályog lehet a szemén már évtizedek óta. Nehéz higgadtnak maradni ennek, a nemzeti oldalt rendre fasizmussal illető, unalomig ismételt narratívának a kapcsán, amelyet TGM a rendszerváltás óta módszeresen használ, mindegy, hogy Antallról vagy Orbánról van-e szó és hogy 1992-t, 2002-t vagy 2022-t írunk-e?
A toposz és az ítélet marad. Fasiszta! (Azon túl, hogy ez az állítás szellemi restségről is tanúskodik, mert nem akarja elemezni a nemzeti oldal magyar társadalomban való sikerességének valódi okait és nem kívánja észrevenni vele szemben a globális célok mentén politizáló, idegenből finanszírozott ellenzék kudarcának eredőit, a válságban lévő Európa tévutas jelenére sem reflektál. Nem beszél az ember újrafogalmazásának, antropológiai átértelmezésének mérhetetlen szenvedést hozó jelenségéről, Európa biblikus alapoktól való megfosztásáról, a nemzetek felszámolásának diverzitást sértő kísérletéről sem. Pedig ha valamiről szólni illene 2022 végén egy filozófusnak, ez volna az.)
Tudjuk, sok utópista filozófus élt már, de azért mégiscsak megdöbbentő, mikor egy koponyán belül mindehhez a »fasisztázó« rögeszméhez még »bizonyítékká« is transzformálódik egy általam igen jól ismert ember – jelesül a férjem –, aki állítása szerint valamely »megmondóembert« kritizált, ez pedig bizonyítja (!) recseg-ropog a »fasisztoid« rendszer.
Amellett, hogy nem tudjuk, kire is gondol a szerző, mégiscsak döbbenetes, hogy ilyen gondolati ívet fusson be, mely köszönőviszonyban sincs a valósággal: kezdve a »posztfasizmus« narratívával és a habként a tortán az én férjemmel. De lássuk meg a jót is mindebben: nálunk tényleg szabadság van, mindenki azt mond, azt következtet ki, amit csak akar… Egyébként meg itt a Karácsony, kiírva magamból ezt a mérgelődést is, lassan leválok egy időre az online térről, mert mindennél nagyobb szükségünk van a lelki töltekezésre!”
– írja Máthé Zsuzsa.
