A MENEKÜLTVÁLSÁG LEHET ANGELA MERKEL VESZTE
A vég kezdete – így jellemezhető Angela Merkel politikai karrierje szempontjából az elmúlt egy év. A német parlamenti választásokon meggyengült kancellárban megingott az emberek bizalma, és mindezt egyértelműen a menekültválság hibás kezelése eredményezte.
A Németországot kancellárként tizenkét éve, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU) tizenhét éve irányító Angela Merkelnek, az ország „Muttijának” (képünkön) eljött a vég – állapították meg politikai elemzők és sajtókommentárok rögtön azután, hogy a szeptemberi választásokat követő négypárti koalíciós egyeztetések összeomlottak. Hogy a vég mikor jön el Merkel számára, az sok mindentől függ: az immáron a szociáldemokratákkal folytatott koalíciós tárgyalások kimenetelén, az esetlegesen újra összeálló nagykoalíció élettartamán, a szükség esetén kiírt, előre hozott választások eredményén, illetve azon, hogy a kancellár asszony hajlandó-e átadni a helyét valaki másnak.
Fotó: Reuters
A számos forgatókönyv azt jelzi, hogy a Németországot a második világháború óta jellemző politikai stabilitás már nem magától értetődő. A korábban a nyugalmat megtestesítő, párton belüli ellenfeleivel leszámoló, a válságokat sikeresen túlélő Merkel a bizonytalanság jelképe lett.
„Sok olyan, korábban nem létező tényező van, amelytől függeni fog Merkel politikája” – magyarázta lapunknak Kiss J. László. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint a kancellárnak megnövekedett a pártoktól való függősége, hiszen egyrészt a parlamenti többség megszerzéséhez meg kell egyeznie a szociáldemokratákkal, akik a korábbi nagykoalícióban meggyengültek, ezért számukra kockázatos a közös kormányzás fenntartása. Másrészt két Európa-kritikus párt is bekerült a parlamentbe, a liberális FDP és a bevándorlásellenes AfD, ezek együtt a mandátumok közel negyedével rendelkeznek. „A korábbi 80 százalék helyett most 56 százalékos többsége lenne a nagykoalíciónak, vagyis csökkent a kiszámíthatóság, szűkült a belpolitikai mozgástér, a koalíciós együttműködés pedig igen sérülékeny lesz” – hangsúlyozta Kiss J. László.
A lejtmenet két évvel ezelőtt vette kezdetét, hiszen a nyitott ajtók politikája, a Willkommenskultur súlyos politikai következményekkel járt: a semmiből a harmadik legerősebb párttá léptette elő az AfD-t, amelynek parlamentbe kerülése – illetve a vele való együttműködés elutasítása – lehetetlen helyzetbe hozta a kormányalakításra törekvő pártokat. Az AfD felemelkedése ráadásul arra sarkallta a politikai közepet – de különösen a bajor CSU-t és az FDP-t –, hogy szigorúbb bevándorlásellenes programmal kampányoljanak. „Merkelnek továbbra sincs alternatívája, de Németország mindenképpen egy Merkel utáni időszakban van” – mondta Kiss J. László. A felmérések szerint a németek többsége továbbra is bízik „Muttiban”, hiszen az ország gazdaságilag erős, alternatívát pedig valóban nem tud felmutatni egyetlen párt sem.
Viszont az is sokatmondó, hogy sajtóértesülések szerint a CDU-ban megkezdődött Merkel utódjának keresése.
(Kottász Zoltán, magyaridok.hu)
