A botoxvilágbajnok egykori kultúrcenzor halálra sértődött a pufajkás Horn Gyula szobrának szemeteszsákos megbecstelenítésén.
Medgyessy Péter bölcselkedő asszisztálásával, a Republikon Intézet bárhogyan magyarázható közvélemény-kutatásai adataiba kapaszkodva, egymással bűzösen izzasztó versenyt futva taszítaná a totális ellenzéki összeborulásba a balliberális pártokat és pártocskákat, valamint a Jobbikot a Hír TV és az ATV. Miközben kórusban követelik a torzszülött nagykoalíciót, Lendvai Ildikót elfelejtették értesíteni, hogy ne szívja mellre az olyan apró-cseprő politikai csínytevéseket, mint Horn Gyula egykori szocialista kormányfő angyalföldi szobrának befeketítése.
Nem szóltak neki, hogy intézze el az egészet egy flegma „Na és?”-sel, amiről a „jeles” előd elhíresült, így aztán az egekbe szökött a vére nyomása.
A botoxvilágbajnok egykori kultúrcenzor halálra sértődött rajta, hogy a pufajkás politikus szobrát fekete lepellel takarták le a Toroczkai László Jobbik-alelnök által alapított Hatvannégy Vármegye aktivistái, és egy „pufajkás gyilkos!” feliratú táblát akasztottak a nyakába. A Botka-mentesített, öles léptekkel gyurcsányizálódó MSZP-ben egyre aktívabbá és befolyásosabbá váló MSZMP-nagyi szerint itt a vége a Medgyessy által belebegtetett „közös minimumprogramnak”, hiszen – így fogalmazott szerda este az ATV Egyenes beszéd című műsorában – hogy nézne ki ez a hirtelen barátkozás a Jobbikkal:
„hétfőn ráhúzzák a szemeteszsákot Hornra, kedden leszedhetjük, szerdán megint ők jönnek?” Az meg aztán különösen rosszul érintette a meghatározhatatlan hajszínben pompázó valamikori szoci elnök asszonyt, minden idők egyik legsipítozóbb parlamenti hasbeszélőjét, hogy „a cukisodó Vona Gábor egy szót sem szólt a szoborgyalázásról”.
A Horn-affér az „ideológiai polgárháborút” vizionáló Lendvainál olyan lendülettel vágta be az „Orbán-buktató” haverkodás lehetséges kapuját, mint orkán a vécéajtót. Hiszen ha létezik (nemzetellenes) minimum egy a mocskos diktatúrában szocializálódott kádermaradvány számára, az nem is lehet más, mint a pufajka.
„Nem gondolom, hogy jobb szeretnék egy olyan országban élni, ahol Simicska Lajosnak hívják Mészáros Lőrincet, mint a maiban”
– ezzel az aranyköpésgyanús szentenciával tette fel koronát szereplésére az országot előbb a szovjeteknek, majd a Nyugatnak kiárusító, most éppen mindenki mást „tolvajmilliárdosozó” galeri „három T-s” mostohája.
Odahaza aztán a Marx-összes mellől biztosan lekapta a polcról a szívéhez legközelebb álló klasszikust. Bóbiskolás előtti lazításként fellapozta a Cölöpöket. Ha már ilyen jól leverte a cölöpöket.
(ezatuti.blogstar.hu)
