Mielőtt leereszkednénk az őrület birodalmába, szögezzük le: a Soros-terv igenis létezik. Állandó jelző lett ugyan a balliberális oldalon mostanában a „nem létező” fordulat, ha az illegális bevándorlást segítők és az azt ellenzők közötti ádáz küzdelem kerül szóba, de egy terv végrehajtásának nem szükséges feltétele, hogy a végrehajtók elismerjék létezését.
Ők tudják, miért szégyellik, miért tagadják le. Mi viszont nevezzük bátran néven azt, ami ellen kénytelenek vagyunk küzdeni.
Az sem vonja kétségbe egy terv meglétét, ha nem minden pontja teljesül maradéktalanul, vagy egyes pontjai egyáltalán nem teljesülnek. Ember tervez, isten végez, szoktuk mondani ezen a nyelvterületen, és reméljük, még sokáig felszólalhatunk ezen a nyelven azokkal szemben, akik szerint örvendetes az, ha több ezres vagy akár milliós nagyságrendben telepítenek szülőföldünkre olyanokat, akiknek eszükbe sem jut megtanulni magyarul.
Egyébként az, aki valóban kíváncsi a Soros-terv mibenlétére, nem feljelentésekkel, adatigénylésekkel majomkodik, elég, ha ellátogat lapunk internetes felületére.
Ott egyenesen öt olyan írást talál Lovas István igényes fordításában, amelyekből világosan kiolvasható, hogyan látja Európa jövőjét a milliárdos spekuláns. És milyen érdekes, mindaz, amit leír, a szemünk előtt és a fülünk hallatára ölt testet az Európai Unió vezetőinek nyilatkozataiban, javaslataiban és intézkedéseiben.
Mára világos a törésvonal azok között, akik ezt látják és tudják, illetve akik nem hajlandók tudomást venni róla, sőt el akarják lehetetleníteni a tárgyban elindult nemzeti konzultációt.
Mielőtt utóbbiakra kitérnénk, húzzuk alá: a magyar társadalom többsége elutasítja az illegális migrációt, nem akarja, hogy hazája bevándorlóországgá váljon, nem akar kevert népességű, multikulturális, úgynevezett nyitott társadalomban élni, ezért ellenzi a felső korlát nélküli kötelező kvóta szerinti folyamatos betelepítést.
Ugyanez a sokaság felháborítónak tartja, hogy erőszakkal, jogi és pénzügyi fenyegetőzéssel próbálják az unió egyes vezetői letolni a nemzeti függetlenségükért kiálló, renitensnek vélt országok torkán az említett intézkedéseket, amivel kimondatlanul is az Európai Egyesült Államok létrehozásának eszement elképzelését erőltetik. Ez a sokaság állhat most ismét a nemzeti konzultáció során megerősített véleményével az erős nemzetállamok szövetségét preferáló politika mögé. Ezért érik az elmebaj határát súroló támadások ezt a konzultációt.
Itt van például a Soros hálózatai által százmilliókkal kitömött Magyar Helsinki Bizottság, amelyik személyiségi jogainak állítólagos megsértése miatt a konzultáció kérdőíveinek bezúzását, a honlap leállítását és kétmillió forint sérelmi díjat követelve fordult bírósághoz. Beadványában aztán a jogsértéstől sem riadt vissza a jogvédő szervezet, egyszerűen meghamisította a kérdőív kritizált szövegrészét, nyilván azért, mert az eredeti változat egyáltalán nem volt sértő rájuk nézve.
Ehhez a színvonalhoz takarnak fel az ellenzéki pártok. A Jobbik feljelentést tett alkotmányos rend elleni szervezkedés, hazaárulás, lázadás miatt, ezzel az abszurd poénnal akarván kiugrasztani a Soros-nyulat a bokorból, Szél Bernadett pedig adatigénylő erőlködésével azokhoz vált hasonlóvá, akik a kérdőívekből hajtogatott papírrepülőkkel dobálóztak a Kossuth téren. Itt tart ma Magyarország. Ezen a színvonalon folyik a politikai vita a nemzet sorsáról, a haza megmentéséről. Ha valakinek eddig kétségei voltak a konzultáció szükségességét illetően, gondolja ezt végig, és azonnal válaszoljon a kérdésekre.
Mutassunk erőt, mielőtt ezek papírcsákót hajtogatnak a jövőnket majdan tartalmazó könyv egyelőre üres lapjaiból is!
(Gajdics Ottó, magyaridok.hu)
