A kormány a hazai és a nemzetközi történések kezelésével, a bel és külpolitika ezer feladatának intézésével foglalkozik a jogos, népfelség elve szerinti felhatalmazása alapján.
A hazai és a nemzetközi újságírásban az írástudó vagy a magukat így minősítő ellenzékiek pedig kizárólag csak az ellenfelük lejáratásával. Mekkora különbség!
A kulturálatlanság hangnemének megütésében, hogy mi volt előbb, a ,,tyúk vagy a tojás”, nos ennek fontossága a sértegetések puttonyában úgy tűnik, hogy a múlt ködébe vész – mindenki a másikra mutogat – de az ilyen, de leginkább az ellenoldali véleményformálók nem tanulva semmiből semmit, mégsem az adott politikai eseménnyel foglalkoznak, hanem csak azért is az ellenoldali véleményét és személyét cincálják darabokra és csúcsra jár a karaktergyilkolászásuk jól bevett gyakorlata, tisztelet persze a nem kevés kivételnek.
Nem vagyok álszent, én is éles kritikával élek blogomon, de az ellenzék hangadóira oda-vissza reagálni az nem azonos a kiinduló problémára, az adott helyzetre adott kormányzati reakció vagy döntés felelősségével.
Ez utóbbi az egy többségi akaratból történő kötelezettségvállalás, az előbbi pedig újságírók tere-fere asztalkája, ahol a világnézetileg egymástól elkülönült véleménytudorok egymástól hermetikusan elzárva mondják a magukét, de találkozási, egyetértési pontot találni a felek között az teljességgel kizárt. Sajnos!
Geometriailag megfogalmazva:
A párhuzamosok a végtelenben találkoznak.
Amiért mégis hasznosak a merőben eltérő vélemények a nyilvánosságban, az az, hogy tükrözödik a társadalom ezerféle értelmezése, aspektusa, ami visszahat a törvényalkotókra is, amennyiben a VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS nem csupán övön aluli közönségességre használt üzenőfal.
A kormánypárti újságírás önmegerősítés, egyben visszaigazolás a kormányzat felé, lakmuszpapír, hogy miként halad az ország szekere.
Az ellenzéki tollforgatóknak viszont folyton a sárban dagonyászás, a lejáratás az elsődleges céljuk. A jobboldaliak támogatják a kormányzat politikai irányát, amelyet az ellenzék minden erejével próbál ellehetetleníteni, megakadályozni, lejáratni.
Hazai tagjaik a pattintotott kőkorszak óta egyetlen narratívára teszik fel az életüket, nevezetesen, hogy amit a jobboldali kormányzati szereplők csinálnak, az tokkal-vonóval rossz.
Nem a meglevő korrekciójára, javítására törekszenek, hanem eltörlésére, kiradírozására, mintha az elért eredmények helyett újra a nulláról indulva lenne célszerű munkálkodni.
Gyurcsánytól Magyarig nem a máskéntjük mikéntje hangzik el, hanem a ,,mi tudjuk egyedül a frankót” ígérete, mert ugye a jelenlegi, ami nem ők, az csak hitvány lehet.
Van egy rossz hírem a számukra.
Az ország polgárai nem az állandó változásra, hanem a biztonságos jelen iránt éreznek szimpátiát. A megállapodottság biztonsága előbbre való a napi gondolkodásunkban, mint az állandó és koordinálatlan ígérgetés és kapkodás, főként a nagyképű lesajnálás, amiből a tiszás Gatya-huszár tart TEDx előadásokat a Facebbook oldalán, amit alkalmakként tíz – és száz milliók látnak el szivecskéikkel. Pedig, ha tudnák…..!
Pöti huszár szerint a magyarországi állapotok élhetetlenek, ami természetesen ordas nagy hazugság részéről, de csak mondja, csak mondja a magáét, miközben olyan fejlődés kapujában áll Magyarország, aminek csodájára jár majd a fél világ. Szerintem.
Gyurcsány pedig mára csupán egy sápadt Pöti epigonná válva változtatgatja, hogy Orbánt vagy épp Magyart van-e neki éppen táncos kedve szidni, mint a bokrot, miközben a többi ellenzéki párt tagjai szorgosan olvasgatják a kínálkozó álláshirdetéseket, mert 2026 tavaszától vélhetően nem osztanak nekik lapot a parlamentünkben, legfeljebb utilaput mindegyikük sarkára, a ,,kívül tágasabb” eligazító felirattal.
A jelmondatuk:
Ha valami van, akkor az ne legyen, ha meg nincs, akkor miért nem valósul meg. Ismerős, nyuszika meg az ő sapkája.
Szomorú tény, de hazai ellenzéki pártjaink és az őket kiszolgáló média nélkül Svájc, akár egy európai Szilícium-völgy lehetne Magyarország. /Értsd jól!/
Na megnézem, melyik balos fírkász hívta fel magára a figyelmet szokásosan vállalhatatlan soraival. Ez esetben a konzervatív Parabolhám csípni fog, hiszen ez a dolga. Utána meg jöjjön, aminek jönnie kell.
Gyere komám, dologra!
Bognár Zsolt /Parabolha/
Ha teheted, támogasd munkánkat, köszönjük!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?