Lendvai Ildikónál ,,hitelesebb” képviselője a kormányunkat cinikusan ,,keresztényező” szocialista embertípusnak aligha van széles e földtekén. A túlfoglalkoztatott cenzorina veretes szavai húsvét második napján, a FELTÁMADÁS örömének várása közepette nála a ,,fel…..támadunk!” szókapcsolattá korcsosult, imígyen:
„Az az egy biztos, hogy keresztény kormányunknál senki sem ért jobban a húsvéti áhítat megalapozásához. Nagycsütörtökön gyanúsítottként kihallgatták, rabosították Iványi Gábort.”
Rendszerváltás előtt Rákosi Mátyás idejében eleinte az oszd meg és uralkodj jegyében, de végül alaposan bedarálták és rabosították az összes gyanús keresztényt hívőstől, papostól, mindenestől. Kádár az 1950-ben létrehozott békepap mozgalmával próbálta fenntartatni ezt a szégyenletes állapotot, Lendvai Ildikó pedig jelenünkben elv-telen társaival együtt pikírten keresztényezve gúnyolódik, amikor csak lehetősége nyílik erre és nem szakad rá a mennyezeti boltív. A ,,boltív” elismerem, hogy talán túlzás, Ildikó asszony vélhetően csak a kádárkockák négyszögletes, pártiroda szerű falait ismeri szemben a templomok áhítatával.
Maradjunk annyiban, hogy napjaink igazságszolgáltatásában legalább van gyanúsítás, van vallomás tétel és ezeket nem előzi meg az ítélet kihirdetése, mint a Tanú című klasszikusban:
,,Nem akarja még egyszer átnézni a vallomását, Pelikán?
– Nem, annyit gyakoroltuk az elvtársnővel, nem akarom!- Egy kis frissítés sosem árt, jó pap holtig tanul. Tudja, ki mondta ezt, Pelikán?
– Tudom, tessék ideadni!
– Mi egy nagyon szép vallomást várunk magától, Pelikán elvtárs!
– Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!”
Ildikó asszony! A gyanú az gyanú, ahogy a ,,krumpli leves is legyen krumplileves”, mondta volt Kádár János.
Tartsuk ehhez magunkat.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
