Felelőtlenség? Lehet. Rallyzni is az, felborulsz: meghalsz.
Ítélkezni? Felesleges.
Emlékezni rá? Kötelező.
Suhajda Szilárd egyetlen magyarként jutott el olyan magasra a Földön két lábon, ahol magyar még nem járt oxigénpalack nélkül. Megdöntött minden magyar rekordot: 8795 méter, idáig pittyegett a jeladója, lehet még feljebb is jutott, csak a kütyü a -30 fokban talán elromlott. Hangja nagyon rossz volt már, amikor a felesége utoljára beszélt vele telefonon. Röviden válaszolt és sokat köhögött. Soha nem látjuk többet élve. Ennyi nap után az esély rá: 0.
Nem ítélkezni kell felette, hiszen védekezni nem tud, nem tudja megvédeni magát előttünk, ítélkezők előtt, miért tette, amit tett. Már meghalt. Ha feljutott volna 8848-ra és le is jött volna, bezzeg most mindenki őt ünnepelné, hogy „mekkora magyar”!
Egy rally versenyzőnek is esélye van arra, hogy felboruljon és meghaljon. Egy focista is „képes” lenyelni a saját nyelvét. Egy sportrepülő pilóta bármikor lezuhanhat. Lehet, nekik kevésbé halálos a sportjuk, de ez van, ez ilyen műfaj: a természet legyőzhetetlen, csak 200 embernek sikerült oxigén nélkül. Suhajda Szilárdnak is majdnem.
A családi élete rájuk tartozik, hogy kit hagy hátra: rájuk tartozik, nem ítélhetjük meg, véleményünk persze azért lehet róla.
Az elért teljesítmény így is egyedülálló, így őrizzük meg Suhajda Szilárd emlékét.
53 méter hiányzott.
mindenszo.hu