„Bár nem szeretnélek a fogadatlan prókátor szerepébe kényszeríteni, de mégis feltenném a kérdést: ha rajtad múlna, hogyan oldanád fel ezt a lassan már megoldhatatlannak tűnő, az SZFE-t körülvevő patthelyzetet, van-e valamilyen elképzelésed arra nézve, hogy mi lesz, mi lehet a megoldás?
Első körben a legfontosabb tisztázni, vajon mi lehetett a szándéka annak, aki személy szerint letette az asztalra az SZFE-vel kapcsolatos elképzeléseket. Az elmúlt hetekben rengeteg helyen jártam az országban. A visszajelzésekből az a tapasztalatom, hogy a saját táborunk egyáltalán nem érti, miről van szó. Ezzel szemben a másik oldal nagyon is érti, sőt, dobbantóként használja ezt az ügyet a jobboldal elleni háborúban. A szándék tisztázása után a következő kérdés, hogy az illetékesek miért így kezdtek hozzá? Tudom, utólag könnyű okosnak lenni, de ebben vajon nem lehetett volna előtte is?
A kultúra területe közismerten egy aknamezőhöz hasonlít, elég egy rossz lépés és komoly károkat lehet szenvedni. Színházi fronton az elmúlt tíz évben szó szerint minden csatát elvesztettünk, Székesfehérvártól Miskolcig a balliberális hangadók hegemóniája tarolt le mindent. Ilyen előzmények után vajon kik és miért gondolhatták, hogy a balliberális oldal létezésének alapját, a legfontosabb várukat, a képzés területét be lehet venni? És ha bevesszük, akkor utána mi lesz? Megkérjük a kirekesztés feketeöves balliberális bajnokait, hogy fogadják be az SZFE végzőseit?
A balliberális oldal most egyfajta üzenetet kreált a dologból. A jobboldal pedig a helyzet foglya lett, pont, mint egy krokodil, akinek valami fondorlatos csel révén egy seprűnyéllel kifeszítették a száját. Gyakorlatilag harcképtelen, de azért a megközelítése életveszélyes. A balliberális oldal cápái egyelőre messziről hencegnek: íme, legyőzhető a krokodil. Fontos megjegyezni: ezt a seprűnyelet nem a baloldal tette oda, ahol van, hanem közülünk valaki. Lassan két hónapja látszik, ez a probléma magától nem fog megoldódni, és az eddigi kísérletekkel pedig inkább a saját helyzetünket gyengítettük.
Megy a kifárasztási művelet, de sajnos a másik oldal hangadói nem tudnak elfáradni ebben a küzdelemben, azért sem, mert jobb erőnlétben vannak, nagyobb a rutinjuk, tapasztalatuk és az előttük álló nagy politikai változás kezdő dominóját látják az SZFE-botrányban. A megoldást illetően valóban nem szeretnék a fogadatlan prókátor szerepébe kerülni. Nemcsak erre a helyzetre, hanem általánosságban érvényes az a mondás, hogy az ókori görögök óta csak körforgás minden. Nincs olyan jelenkori politikai stratégia, ami és aminek az ellenszere ne lenne benne például Thuküdidésznek A peloponnészoszi háború című könyvében.”
(mandiner.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
