A CSEH ÉS A MI NÖVEKEDÉSÜNK MINTAÉRTÉKŰ
A válság elmúltával visszatért az a megközelítés, hogy az országokat aszerint méricskélik, hogy melyiknek mekkora a növekedési üteme. Ha a legutóbbi öt évben ezt nézzük, akkor a mezőny kiegyenlítettnek mondható. A visegrádiak átlagosan a 2012. évi GDP-szintjüket 2017-ben várhatóan 16 százalékkal haladják meg, ettől csak a csehek maradnak el kismértékben (náluk 15 százalék lesz a többlet). Ugyanakkor egy másik mutató szerint jelentős eltérés van az országok között.
Ez pedig a külső eladósodottság alakulása. Ha a GDP növekedését tesszük meg mérési tényezőnek, akkor fontos tudnunk, hogy az milyen összefüggésben van a pénzügyi fenntarthatósággal. A válság megmutatta, hogy a pénzügyi sebezhetőség szempontjának nagy figyelmet kell szánni.
Az EU-ba belépést követő 5-6 évben a kelet-közép-európai országokat egy növekedési buborék jellemezte. Ezt a külső hitelek nagyarányú beáramlása idézte elő. A Pénzügyi Szemlében 2013-ban megírtam, hogy az EU-csatlakozás után a külföldi tulajdonú bankok kivétel nélkül mindegyik országot rászedték – nemzetközi mércével kiugróan magas értékre szökött fel az adósság. Ezt tetézték azzal, hogy a válság kirobbanása után a nyugati bankok kiszívták a pénzt, a forrást a térségből az otthoni osztrák stb. anyabankjaik rendbetétele érdekében. A helyzet súlyosságát jelezte, hogy az utóbbi folyamat megzabolázását nem más, mint maga az IMF kezdeményezte, ez volt az úgynevezett bécsi kezdeményezés 2009-ben, illetve 2011-ben.
Hogy ilyen ne fordulhasson elő újra, ahhoz javítani kell a külső eladósodottságon. Eben a tekintetben a cseh és a magyar eredmény mintaértékű. A nettó külső adósságuk érdemben csökkent, pozitív fizetési mérleget produkálnak, ami egyebek mellett devizatöbbletet jelent a külső adósságcsökkentéshez. A csehek a bruttó államadósságuk szintjét negyedével (a GDP arányában 11 százalékponttal) csökkentették, emellett nagy lélektani áttörést is elértek: három éve a nettó külső adósságuk negatív.
Ez azt jelenti, hogy az otthoni megtakarításaik egy része már más országokat finanszíroz, lakossági betéteik egy részét a bankjaik más országoknak kihitelezik. De a magyar siker sem lebecsülendő. A GDP 60 százalékát tette ki 2009-ben a nettó külső adósságunk, idén júniusban ez az arányszám már csak 16 százalékos volt, és a várakozások szerint 2020 körül eljön a nullaszázalékos szint nálunk is. A külső bruttó adósságunk GDP-hez viszonyított szintje az elmúlt hét esztendőben közel a felére csökkent, a 2010. második negyedévi 121 százalékról 67 százalékra.
A fentiekhez tájékoztatásul emlékeztetni kell két összefüggésre. Az egyik az, hogy a nettó adósság úgy adódik, hogy a fennálló hitelekből levonjuk a követeléseinket. A másik az, hogy a külső adósság nem tévesztendő az állam adósságával, ugyanis a bankok és a vállalatok is vesznek fel hiteleket külföldről, ezentúl szereplő a jegybank is, amelynek a külföld felé általában jelentős követelései vannak, ezek a devizatartalékok.
A másik két visegrádi ország közül még Szlovákiában lelhetők fel hozzánk és a csehekhez hasonló jegyek, csak nem ennyire markánsan. A fizetési mérlegük három éve pozitív. A lengyelekről az mondható el, hogy az elmúlt nyolc év alatti növekedésbeli sikerük nem véletlen.
Mivel nem törekedtek a külső adósság csökkentésére, a jövedelmeiket a külföldre törlesztés helyett otthon költötték el, ami a belső kereslet révén vitte előre a gazdaságukat. Így még a nagy válság idején sem zsugorodott a gazdaságuk.
A visegrádiak mellett érdemes még megemlíteni Romániát. Az országot a magasabb növekedés és az ismét negatív fizetési mérleg jellemzi. Úgy tűnik, ott az értelmiség a növekedés, a bérdinamika és az adócsökkentések révén próbálja feledtetni az országgal azt a sokkot, hogy a GDP össztömegét jelentősen csökkentette az a hárommillió munkaképes korú román állampolgár, aki tartósan külföldre távozott dolgozni.
Szükség is volt arra, hogy a csehek és a magyarok nagyot lépjenek. A külföldi tőke erős jelenléte ugyanis ellentmondásos módon eleve nagy terhet jelent: évente a GDP 5-8 százalékának a nyugatra utalását, és felesleges ezt még tetézni pénzügyi, eladósodottsági függőséggel is.
Összességében tehát helyes döntés volt az adósságcsökkentés Csehországban és Magyarországon, és ezt a jegybank–kormányzat-párosok hatásosan el is érték. Azt várom, hogy egy-két éven belül ezt a mintát a szlovákok is követni fogják, bár ott a jegybank szava kevesebbet számít, mert az Európai Központi Bank „alárendeltje”.
Sokan azt hozzák fel, hogy a növekedés jelentős hányadban az EU-források felhasználásának tudható be. Ilyen hatás létezik, sőt a küldött források (transzferek) végső soron a külső adósság csökkentéshez is hozzájárulhatnak.
Témánk szempontjából azonban ezeknek azért nincs jelentőségük, mert azt nem magyarázzák meg, hogy miért tud az egyik ország tartósan pozitív fizetési mérleget kimutatni, míg a másiknak miért negatív a mutatója. EU-forrást ugyanis mindegyik térségbeli tagország jelentős összegben kapott.
A szerző közgazdász
(Giday András, magyaridok.hu)
