„Mondd Anna, de őszintén! Ti számon tartjátok még, hogy hányadszor jelentitek fel Magyarországot, vagy ez csupán a napi rutin, a bioritmusotok része? Komolyan érdekelne.
Vezettek ezekről belső statisztikát is, netán hirdettek a multikra jellemző bónusz-versenyt és strigulázzátok, melyikőtök volt a hónap árulója? És mondd, a hó végén csatolni kell a teljesítési igazolást is a nyugati, hálózati tartótiszteknek, vagy bemondásra fizetnek?
A legfelháborítóbb az egészben, hogy láthatóan még büszke is vagy rá, hogy újabb jogállamisági mechanizmust – jelentsen ez a ti nyelveteken bármit is – kezdeményezhetsz a hazád ellen, valamilyen mondvacsinált, szánalmas ügyben, természetesen a brüsszeli újbalos-szélsőliberális elvtársakkal összekacsintva.
A szemedben meg ott lobog az erre kiképzett agymosottak téves küldetéstudata, ami elhiteti veled, hogy valami nagyszerűt, valami világmegváltó jótettet viszel véghez, miközben épp ennek az ellenkezőjét szolgálod.
Tudod, kitartó igyekvéseteknek köszönhetően ott tartotok már a Momentummal, hogy – fiatal korotok ellenére – pont olyanok vagytok, mint egykori kommunista funkcionárius nagyszüleitek szégyenteljes kasztja, akiket még tisztességesen lehazaárulózni sem lehetett. Mert hiába születtek Magyarországon, érzelmi értelemben mégsem ez volt a hazájuk…
Ők ugyanis kizárólag a Kommunista Internacionálé érdekeit, direktíváit tartották szem előtt – nem pedig a haza sorsát –, hiszen a Komintern fizetett ügynökei voltak. Ti pedig a liberális internacionálé hálózati zsoldosai vagytok. Lényegileg nem túl nagy a különbség: idegen érdekeket szolgálni bármi áron.
Persze más kor, más díszletek és jelmezek. A régi szólamokat is átcímkézték már – a globális, nyílt társadalomról rittyentett ócska ideológia, haladónak hirdetett lózungjainak köntösébe bújtatva –, de a lényeg mit sem változott. Ahogy a történelem során az árulók megítélése sem.
Régi bölcsesség Anna, hogy az árulást szeretik, de az árulókat soha…” – Rákay Philip.
(mandiner.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
