Kedves Farkasházy Tivadar!
Nem tudtunk jobb megszólítást, bár maga egyáltalán nem tartozik a kedves emberek közé.
A „tisztelt” megszólítás sem lenne aktuális, mert nem tudjuk Önt tisztelni.
És nem azért, mert Ön „humorista”, nincs ezzel semmi baj. Bár mi még egyetlen „viccén” sem tudtunk nevetni, sem a Heti Hetesben, sem a Hócipőt olvasva. De ez legyen az Ön baja.
A pályatévesztők előbb utóbb rájönnek, hogy pályát tévesztettek…tisztelet a kivételnek.
Tudja, kedves Tivadar, demokráciában élünk, és mindenki azt gondol, és mond amit akar. Ezt mindig hangsúlyozzuk, mert fontosnak tartjuk.
Ahogy Ön is azt gondol és mond, amit akar. De van itt valami, van itt egyetlen dolog, amiben egyformán kellene mindannyian gondolkodnunk, itt a Kárpát-Medencében. Ez pedig az, hogy magyarok vagyunk.
Mi végtelenül szomorúak vagyunk, hogy Ön ekkora nyilvánosságot kap a médiában, mert olyan dolgokat mond néha, ami szerintem úgy egységesen, a magyarok számára elfogadhatatlan gondolatok.
Csak egy példát engedjen meg, és ez szerintem elég is, nem kell több példa:
Ön azért nem szurkol a magyar foci válogatottnak mert „orbánviktor”, Ön azért drukkol inkább az ellenfélnek, meg annak, hogy ne jussunk ki az EB-re (kijutottunk), mert „orbánviktor”.
És itt van a baj, kedves Farkasházy Tivadar.
Ránézésre az ember azt gondolná Önről, hogy egy jóravaló, kedves ember. De ahogy tartja egy régi mondás: a látszat néha csal.
Számunkra megdöbbentő, és elfogadhatatlan, hogy Ön annak szurkol, hogy ne legyenek sportsikereink. Ön akkor örül, ha a magyarok nem örülhetnek. Mondja mindezt Ön magyar nyelven, Magyarországon, magyar focimezt magára öltve. Itt él, itt adózik, itt veszi fel a nyugdíját, a fizetését, igénybe veszi a rezsicsökkentést, elkölti az Erzsébet utalványt….
Nem sül le a bőr képéről? Mit képzel mégis magáról?
Idézünk egy klasszikust: „El lehet menni innen! TESSÉK!
Ha valami nem tetszik, kedves Tivadar, „el lehet menni innen…”
Ön még Karácsonykor sem volt képes lenyugodni, és nyilatkozik fűnek, fának, hogy „Orbán Viktor elmeháborodott”. Hát kérem, ez az ember, és az ő kormánya véd meg minket a Nyugat-Európát pusztulásba döntő terrortól, és migráns áradattól. Szóval, ha vannak gyerekei, ha van családja, inkább egy „köszönöm”, így halkan, csendben, vagy gondolatban, elég lett volna. Az Ön seggét is védik a Határvadászok, és a kerítés…
Szívből kívánjuk, hogy egyszer az Ön szeme is felnyíljon, mert néha azért a kevesebb gyűlölettel sokkal többre mennénk itt a Kárpát-Medencében…
Üdvözlettel,
A mindenszo.hu szerkesztő Csapata
u.i:
„Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” (Tamási Áron).
