in ,

Megint nincsenek érvek – Karsai elvtárs személyeskedő stílusban támadja Szakács Árpádot!

Terroristák és propagandisták

UNGVÁRY KRISZTIÁN ÁLLÍTÁSAIT EGY SZEPTEMBERI KONFERENCIA-ELŐADÁSBAN FOGOM MEGCÁFOLNI

Szakács Árpád olyan terepen küzd, amelyen nem mozog otthonosan, olyan témában próbál velem vitatkozni, amelyben tárgyi tudása csekély. Örömmel konstatáltam, hogy meg sem próbálta kedvenc szerzőjét védeni, szó nélkül átsiklott afölött a sajnálatos tény fölött, hogy az 1980-as években Raffay antikommunista és szovjetellenes egyetemi oktató kollégáit volt, hogy feljelentette a pártbizottságon, persze csak akkor, ha erre utasítást kapott.

Amikor Szakácsnak olyan Szabó Ervin-írásokat, -cikkeket, -tanulmányokat kellene idéznie, amelyekből kiderül, hogy a jeles népművelő „magyargyűlölő, szélsőbalos terrorista” volt, saját bevallása szerint is „kiverte a homlokát a víz”, és csak annyi tellett tőle, hogy lekommunistázza Szabót, majd minden alap nélkül megvádolja azzal, hogy ő szervezte meg Tisza István meggyilkolását. Ha ismerné például Szabónak azokat az írásait, amelyekben (Rosa Luxemburggal és Lev Trockijjal együtt, bár egymástól függetlenül) élesen bírálták az 1900-as évek elején Lenin pártszervezési-pártépítési koncepcióját, akkor ilyen butaságot nyilván nem írt volna le. Szabó Ervin egyes szakértők szerint anarchoszindikalista volt, de hogy „magyargyűlölő, szélsőbalos terrorista”, ezt Szakács csak kijelentette, de bizonyítani nem tudta.

Szakács nem érti, hogy bárki, bármilyen témát kutathat, nekem személy szerint tetszik a bolsevizmus és a szabadkőművesek kapcsolata mint kutatási téma. Ha sikerülne feltárni, hogy hány bolsevik pártvezető volt szabadkőműves, milyen páholyokban, mit mondtak, tettek, erről bátran tarthat majd egy tudományos konferencián előadást. Ha viszont azzal állna elő valaki, hogy az orosz cári rendszert (és a német császárságot, az Osztrák–Magyar Monarchiát, valamint az Oszmán Birodalmat) a szabadkőművesvilág-összeesküvők döntötték meg, ezt a hagymázas fantazmagóriát legfeljebb a Kárpátia Stúdió adná ki könyvalakban.

 

Mi, történészek nem veszünk komolyan olyan embert, aki egyetlenegy, ráadásul bizonyítatlan és bizonyíthatatlan okkal magyaráz meg bonyolult történelmi folyamatokat. Raffay egy sötét erdő mélyén még kisfiúként a nagypapájától hallotta, hogy Trianonnak a románok az okai. Felnőttként arra is „rájött”, hogy a románoknak és Trianonnak meg a szabadkőműves-liberális-baloldali zsidók. Litván György történészkollégámtól hallottam, hogy „aminek csak egy oka van, az a történelemben általában meg sem történik”. Raffay sem hiheti, hogy szabadkőművesek vették rá Bismarck kancellárt, hogy az 1870–1871-es porosz–francia háború után megalázza a legyőzött gallokat. Szabadkőműves volt I. Vilmos császár, aki hagyta, hogy fejére a német koronát a versailles-i palota tükörtermében tegye fel kedves kancellárja? Miért csatolta el Németország a gazdasági és politikai szempontból viszonylag értéktelen Elzász-Lotaringiát Franciaországtól?

Ha már az első világháború okait keresi valaki, azt ne obskúrus szabadkőműves-páholyok tanácskozási jegyzőkönyveiben kutassa, hanem tegye fel a kérdést: Németország elszánt, bosszúszomjas ellenségévé tette ezzel a lépésével Bismarck Franciaországot? Kész volt ezek után Franciaország bárkivel összefogni, hogy Strasbourgot és környékét visszaszerezze, akár háború árán is? Biztosan tudja azt bizonyítani Raffay (nem tudja, szónoki kérdés volt, nem várok rá választ…), hogy a német–angol tengeri fegyverkezési versenyt, az I. világháború másik fontos okát, szintén a szabadkőművesek indították el? Nyilván szabadkőművesvilág-összeesküvők álltak a Monarchia élén, mert máskülönben miért okkupáltuk (1878), majd annektáltuk (1908) Bosznia-Hercegovinát, végleg magunkra haragítva Oroszországot és Szerbiát. Amikor területünk megcsonkításáról írnak sokan, akkor az 1908-as új határokat miért nevezik „ezerévesnek”? Szabadkőművesek voltak azok is, akik a nemzetiségek feletti uralom érdekében összefogtak a „labancokkal”, vagyis az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot leverő osztrákokkal?

Szakács ebben a „vitacikkében” is csak vagdalkozik, de egyetlen bizonyítékot, dokumentumot nem tudott sem ő, sem házi szerzője felmutatni azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok hadbalépését az antant oldalán, amellyel döntően megváltoztak a frontokon az erőviszonyok, a szabadkőművesek „intézték el”. Ugyebár a szabadkőművesek voltak azok, aki rávették Tisza Istvánt arra, hogy 1918. október 17-én a Parlamentben kijelentse, hogy „Ezt a háborút elvesztettük”, amivel finoman fogalmazva sem erősítette a katonák harci kedvét.

Szakály Sándor tévedett, rosszul fogalmazott, amikor az 1941-es úgynevezett kőrösmezei deportálásokat „idegenrendészeti eljárásnak” minősítette. Szakács nyilván nem olvasta Majsai Tamás, R. L. Braham, Fejes Judit, Frojimovics Kinga és Gellért Ádám témába vágó tanulmányait, forrásközléseit. 1941-ben senki nem használta az „idegenrendészeti eljárás” kifejezést, a korabeli hivatalos („reservált”) BM-rendeletekben egyértelműen a zsidók kitelepítéséről esik szó.

Tévedett Szakály (aki az 1941-es deportálások történetét soha nem kutatta) akkor is, amikor azt írta, hogy az állampolgárságukat igazolni nem tudó külföldieket távolították el az országból. Kárpátalján egész járásokat tettek „zsidómentessé” 1941 júliusában-augusztusában. Hosszú évtizedek óta itt élő, magyar állampolgárságukat hivatalos dokumentumokkal is igazolni tudó zsidók ezreit tették át a határon, majd szállították tovább, magyar katonai teher­autókon Kamenyec-Podolszkij környékére, ahol őket a németek és ukrán kollaboránsok lemészárolták. A deportálásokat csak akkor állították le, amikor ezt a németek a leghatározottabban megparancsolták nekünk, magyaroknak. Erről 1941 késő őszén a képviselőházban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Bárdossy László miniszterelnök is őszintén beszámolt. Nyilas képviselő interpellációjára válaszoltak, aki azt firtatta, hogy miért állt le a keleti országrész zsidótlanítása.

Szakács egy dologra ráhibázott: cikke megjelenéséig valóban nem olvastam Ungváry Krisztián legújabb Horthy-könyvét. Volt ennél fontosabb dolgom elég. De utána megvettem Ungváry inkriminált könyvét, elkezdtem olvasni, persze először a Szakács által (is) kipécézett lábjegyzetet néztem meg. Egy 224 oldalas, összesen 275 lábjegyzetet és impozáns bibliográfiát tartalmazó könyvben biztosan van jó néhány elgondolkodtató, sőt vitatható megállapítás, elemzés. Pár óra alatt találtam olyan részt is, ahol engem bírál, nem túl ízléses módon, ráadásul tévesen. Egyes állításait, elemzéseit cáfolni, vitatni majd szeptemberben egy konferencia-előadásban fogom. Az 1941–1942-es romániai pogromokat, deportálásokat és mészárlásokat „radikális antiszemita intézkedésnek” nevezni nem lehet. Trehány, meggondolatlan lábjegyzet, a szerző nyilván mélyen sajnálja, és ha lesz könyvének új kiadása, ezt az egy mondatot biztosan át fogja fogalmazni. Ellentétben Szakály Sándorral, aki az „idegenrendészeti eljárás” gondolatficamát még évekkel később is védeni, igazolni próbálta.

A szerző történész

 

(Karsai László, magyarnemzet.hu)

 

 

Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hoppá! Írdalá.hu: Renée Zellwegert is megkeresik a kampányban

Szakács Árpád megsemmisítő vereséget mér Karsai László történész elvtársra!