S. György nagykorú tanácstalanul vakargatta a fejét, nem értette, miért nem érzékelik ezek a magyarok, hogy mennyire rossz nekik ebben a diktatúrában, amibe a gonosz Orbán Viktor és csapata taszította őket.
El is határozta, hogy ezután még gondolatban sem ejti ki a magyar miniszterelnök nevét, amúgy sem kedvelte, hogy a Viktor név győzelmet jelent, amitől rögtön hidegrázást is kapott, mert egy kis apró gondolat évek óta nem hagyta nyugodni: ez a „Viktorgyerek” akár le is győzheti őt.
„Nem, ezt nem hagyom!”- határozta el magát ismét, majd egyik lábáról a másikra álldogálva bámulta a képernyőt, amin a gigatüntetésnek beharangozott látványelemekkel tarkított kormánybuktatást élő adásban közvetítették Budapestről.
„Pedig minden olyan jól indult”- sóhajtott fel Dzsordzsi, született S. György, aki a kedvenc bíborszínű plüss házi köntösében álldogálva egészen addig vakargatta őszülő kobakját, míg belé nem hasított a felismerés, hogy így nem is tűnik félelmetesnek, gyorsan fel is hajtotta a köntös kapucniját és abbahagyta a fejvakarást.
Dzsordzsi ugyanis szentül meg volt győződve arról, hogy ő igazából Darth Sidous a Csillagok háborújából, a legrettegettebb sith nagyúr. Ha pedig mégsem, akkor is. Dzsordzsi még S.Gyurikaként ismerte fel, hogy ő igazából nem Gyurika, hanem a világ ura. Akkor kezdődött a fejvakarás is nála, mert nem értette, hogy ezt rajta kívül más miért nem látja és miért nevetnek rajta a felnőttek és verik péppé a világ urát az utcabeli gyerekek, ha ezt elárulja.
Aztán rájött, hogy jobb nem felfedni, hogy ki is ő valójában, Dzsordzsi az évek múlásával mesterien álcázta magát és mivel gyerekként a világ urát mindig kiközösítették, ezért kénytelen volt a tőzsdét monopoly társasként kezelni, a világ országaira pedig úgy tekinteni, mint kedvenc társasára, a Hódítóra. „Majd most megmutatom nektek, ki a világ ura!” – mantrázta naponta a titkos szobájában a világtérkép előtt, amit jelölőzászlókkal tűzdelt meg.
Mert Dzsordzsi (született S. György) komolyan vette elhívását, hogy ezen a Föld nevű bolygón neki bizony át kell vennie a hatalmat minden ország felett. És évekig boldogan álldogált a kedvenc köntösében a sok-sok jelölőzászlóval megtűzdelt térkép előtt, ő irányította Amerikát, átvette a hatalmat Európa felett, Afrikából elindított többmillió embert, nézte a kis ngo-k tevékenységét a tengeren, de nem feledkezett meg kedvenc káoszbrigádjáról sem, így lelkesen támogatta az antifasisztákat, meg a polgárháborús törekvéseket.
Darth Sidous, vagyis Dzsordzsi egy reggel éppen elégedetten dörzsölte a tenyerét, amikor megcsörrent a mobilja. Nem szerette, ha megzavarják a reggeli szeánszát, mármint az önelégült mosolyt és tenyérdörzsölést tartalmazó térképnézegetést. De most a szokásosnál is idegesebb lett, mert miközben a telefonért nyúlt, leesett a fejéről a kapucni, ami a világurának nagyon fontos volt, hogy ne riadt öregúrnak érezze magát, hanem rettenthetetlennek. Aztán Darth Sidous – született S. György – vérnyomása az egekbe szökött, amikor meghallotta, hogy a magyarok bizony ellenállnak és határkerítéssel akadályozzák meg, hogy szeretett migránsai Európát elárasszák. „Ez a Viktorgyerek nem bír magával”- gondolta, miközben újabb dollármilliókat utalgatott át néhány szervezetének, hogy a magyarok ellenállását legyenek kedvesek megtörni, aztán, ha már úgyis ott vannak, egy kis polgárháborús helyzet sem ártana, na és a kormánybuktatás.
„Mivel jól bevált forgatókönyv szerint dolgoznak, megoldják pikk-pakk” – csettintett Dzsordzsi és megpróbálta elhessegetni a gondolatát annak, hogy már a Viktor név sem cseng jól, hiszen győzelmet jelent. Dzsordzsi nem szerette, ha legyőzik. Nem bírta elviselni ha veszített, nyilván a gyerekkorból kimaradt játékélménynek köszönhetően nem tanulta meg kezelni a helyzetet, ezért ilyenkor toppantott egyet, majd egy kis pénzügyi tuninggal megspékelt káoszbrigáddal vett revansot: törtek-zúztak, tüntettek, gyújtogattak, ő pedig elégedetten nézte a közvetítést. De ezzel a magyarországi helyzettel tényleg nem bírt mit kezdeni. Minden fondorlata ellenére újra nyert Orbán V. (nem mondja ki a nevét csakazértsem) és a Fidesz, a magyarok képesek voltak kétharmados többséggel megszavazni őket.
A káoszbrigádnak nevezett különítmény pedig valamit félreérthetett, mert mindig buliztak, táncikáltak kormánybuktatás helyett, még a rendőröket sem tudták rohamosztagosként láttatni, nemhogy elfoglalni a parlamentet. S. György nem értette, mit rontott el, mit vétett, hogy nem bír a magyarokkal. Vakargatta a fejét, nézte a néhány tucatnyi részeg, drogos statisztát, akik néha belekiabáltak a mikrofonba, hogy félnek a rendőrállamban, meg diktatúra van, aztán arrébb tántorogtak. Dzsordzsi látta, hogy ebből megint nem lesz kormánybuktatás, idegesítette is, hogy legalább egy kukát borítanának fel, de még az sem történt, sehol egy kirakatbetörés, nincsenek lángoló autók, na meg a tömeg is elmaradt, ami látványnak jól jött volna… Dzsordzsi inkább kapcsolgatni kezdte a tévét, valami szaftos krimire vágyott, de sehol nem talált semmi izgalmasat, ettől ismét dühbe gurult, hiszen a legtöbb csatornát nem azért vásárolta fel, hogy ne legyen olyan műsor, ami neki is tetszik.
Elkezdte nézni a híradókat, ettől jobban lett, imádta hallani, miként hazudnak rezzenéstelen arccal azokon a csatornákon, amiket évek alatt szépen felvásárolt. Dzsordzsi éppen kikapcsolta volna a televíziót, amikor egy mesecsatornára váltott véletlenül. Valami magyar népmesének lett éppen vége, amiben azt mondták, hogy a gonosz elnyeri méltó büntetését. S. György döbbenten meredt maga elé, még a fejét is elfelejtette megvakarni. A világ ura ugyanis már gyerekként sem engedte, hogy az anyukája mesét olvasson neki, pláne magyart nem, így aztán elfeledkezett arról, hogy ezeket a globális világuralom elérése közben eltöröltesse vagy legalább érzékenyítse a mesék világát. Dzsordzsi fejébe szöget ütött ez a gondolat, és miközben bezárta maga mögött titkos szobájának ajtaját, el is határozta, hogy ez így nem mehet tovább.
Mindig utálta a gyerekeket, meg a családokat, és mindent, ami egységhez vezethet, a kereszténységtől pedig kiverte a víz. Ezért is támogatta az LMBT-s társadalmat, az iszlámot, a gendermozgalmat. Nincs más megoldás, nem kellenek gyerekek és jobboldali magyarok sem – mormogta, majd lefoglalta repjegyét Brüsszelbe.
Jurák Kata, mindenszo.hu
