Nem kicsit lépte át már eddig is a konzervatív, polgári, keresztény érzelmű emberek ingerküszöbét az RTL Klub által vetített sorozatok többsége, így nem csoda, hogy elpártoltak a csatornától.
Talán ezért is nem figyeltünk fel eddig arra, hogy az egyébként hangzatosnak tűnő, A mi kis falunk című sorozatban miként gyalázzák-alázzák a vidéki kistelepülésen élőket az RTL Klub forgatókönyvírói, akiknek ezúton is gratulálok, amiért minden, számunkra fontos értéket sikerült sárba tiporniuk, és amiért a vidék szépségeinek, értékeinek bemutatása helyett minden epizód egyfajta lekicsinylést sugall, olcsó, buta poénokkal.
Ezt egyébként én, aki masszívan elzárkózom az említett csatorna által sugárzott szennyáradattól, egészen addig nem is tudtam, amíg a napokban a balliberális média el nem kezdte szintúgy gyalázni Morvai Krisztinát, aki – szerintük – „képtelen leállni”, és most az RTL Klub sorozatát támadja.
Gondoltam, ha Morvai össztűz alá került egy sorozat miatt, akkor annak egészen biztosan az az oka, hogy a képviselő asszony ismét a lényegre tapintott. És tényleg.
Valószínűleg a nyájas olvasó is jól tudja, hogy a magyarságnak kiemelten fontos szakrális terület a Pilis, Dobogókő környéke. Egészen véletlenül az RTL Klub úgy találta megfelelőnek, hogy a XIII. század óta szinte folyamatosan lakott, idilli patakvölgyben létrejött Pilisszentlélek lenne a legalkalmasabb helyszíne annak a sorozatnak, amelyikben „a magyar vidéki élettel humorizálnak”, bár ezt a megfogalmazást azért némiképpen kiigazítanám azzal, hogy gyakorlatilag kifigurázzák a falusi embereket, akiket alkoholistának, könnyen befolyásolhatónak, butának, korruptnak ábrázolnak.
A történelem során üveghutájáról és pálos rendi kolostoráról ismert Pilisszentlelket nemes egyszerűséggel átkeresztelték a sorozatban Pajkaszegnek, ami az egyik balliberális portál szerint az RTL Klub sorozatának köszönhetően vált ismertté (sic!). A magyarság történelmében nem túl jártas újságíró egyébként azt sem felejtette el a filmben látottakról elmondani, hogy ezek „a valóságban is történhetnének”.
Nem tudom, az olvasók hogy vannak vele, de én nem gondolnám, hogy a falvakban gyakran előfordulna az, amit a sorozatban láthatunk. Én ugyan csak egyetlen részt szenvedtem végig, de az bőven elég volt ahhoz, hogy kiverje azt a bizonyos biztosítékot.
Az általam látott epizód a következőről szólt: a derék pajkaszegiek egy lovat leitatnak alkohollal, amibe a szerencsétlen állat belepusztul. A falubeliek nem keserednek el, megfőzik pörköltnek, majd a politika is bekacsint a történetbe: az embereket pálinkával kínálják, hogy „tudják, hova szavazzanak”, persze az ital metil-alkohol, így többen megvakulnak tőle.
Az egyházi emberekről is igencsak izgalmas képet festenek le a sorozatírók: a helyi plébános finoman szólva sem veti meg az alkoholt és a menyecskéket sem, akik persze versengenek a kegyeiért.
A számomra érthetetlen módon sikeresnek mondott sorozat valamennyi részét Pilisszentlelken forgatják, ahol mindössze 319 ember él – csakúgy, mint a sorozatbeli Pajkaszegen. Az pedig nem igazán számít, hogy milyen kép él róluk már most is a sorozat kedvelői előtt, akik rendszeresen elzarándokolnak szelfizni a falu közepén felállított szoborhoz, amely, bár kakaós briósként van aposztrofálva, leginkább emberi ürülékhez hasonlít.
És ez milyen vicces, igaz?
Pedig a környék több nevezetes látnivalóval is büszkélkedhet: a Pilisszentkereszttől nem messze található szent kutat az 1860–70-es évektől tartják számon, de híres arról is, hogy 1949. május 3-án a tavaszi búcsún részt vevő 19 éves Erdei Matild a Historia domus szerint súlyos bénulásból gyógyult meg. Sarlós Boldogasszony napján ünnepi szentmisét tartanak a szent kútnál, amely egyben zarándokutak (Mária-út, magyar zarándokút) és turistautak (sárga és kék kereszt) fontos állomása is.
De erről valamiért nem forgattak az RTL-esek. Míg az Isten háta mögötti faluként ábrázolt Pajkaszegen a kocsma és a templompótló a két fő látványosság, addig a valódi településen bőven van mit megnézniük a turistáknak. Az egyházi épület a rend feloszlatása után a ferencesek kezébe került, majd elnéptelenedett, így ma már csak a romjai láthatók a falu határában.
Három évvel ezelőttig a falu a béke szigete volt, aztán a „rendkívüli kulturális értéket hordozó” A mi kis falunk forgatási helyszínévé vált, ahol folyamatos a nagy létszámú stáb jelenléte, járművek, műszaki eszközök dübörgése. A helyi lakosokat csendre intik, ha felvétel van és ha forog a kamera, nem lehet ám csak úgy átmenni a szomszédhoz.
Az RTL Klub pechjére Morvai Krisztina tavaly nyáron éppen Pilisszentléleken vett hétvégi házat, szemet szúrtak neki a jogsértések, és minden létező fórumon megtámadta az RTL Klub forgatási engedélyét. Morvai Krisztina szerint ugyanis a forgatás korlátozza a mozgásszabadságot és a személyes szabadságot, továbbá az ingatlantulajdonosok tulajdonosi jogait is.
Külön izgalmas kérdés, hogy a sorozatot miért nem egy épített stúdióban, valahol a semmi közepén forgatják, hanem egy valódi településen, ahol a gyerekek iskolába, az emberek dolgozni, az idősek boltba járnak.
Morvai Krisztina a 2004. évi II. törvényre és egy 2016-os kormányrendeletre hivatkozva azt kérte beadványában, hogy a települési önkormányzat által vélhetően forgatáshoz megadott hozzájárulást haladéktalanul vonják vissza, és a továbbiakban hasonló hozzájárulást Pilisszentléleken történő rendszeres, illetve huzamos filmforgatáshoz se A mi kis falunk, se más filmhez ne adjanak ki. Szerinte érthetetlen és megdöbbentő, hogy „pont ezt az emelkedett hangulatú, kiemelkedő nemzeti kincset jelentő települést szemelték ki egy ilyen »primitív« sorozat forgatási helyszínéül”.
Mint jelezte, a hétköznapi életet is ellehetetlenítik a forgatások.
Beadványában azt írja: „Nincs lehetőség a falun belüli szabad mozgásra sem, a naponta többszöri lezárások miatt egy kiló kenyér megvásárlása is tervezhetetlenné válik, magam láttam több ízben, hogy például a falu idős lakói megalázottan, csalódottan ballagnak hazafelé, mert nem sikerült elintézni, amit szerettek volna. De láttam már a könnyeit visszatartó, mélyen megalázott olyan idős asszonyokat is, akik a faluban összefutva néhány szót váltottak volna egymással, de a stáb rájuk ripakodott, hogy ne merjenek beszélni, mert felvétel van.”
Morvai szerint az RTL stábja még ennél is tovább megy. Állítólag arra is képesek, hogy magántulajdonok területére engedély nélkül behatoljanak, ott folyó munkákat korlátozzanak. „A tulajdonhoz való jog, a mozgásszabadsághoz való jog és egyéb alapvető (emberi) jogok szükségtelen és aránytalan korlátozása akkor is megengedhetetlen, ha akár csak egyetlen embert érint” – jegyzi meg a jogász politikus.
Jelen esetben pedig háromszáz helyi lakosról van szó, akik gyakorlatilag csak a hátrányát érzik annak, hogy a falujuk filmstúdió lett. Kivéve persze azok, akik Morvai szerint rá vannak szorulva, hogy a statisztadíjért elviseljék, hogy egy végtelenül ízléstelen, primitív, népbutító sorozat használja fel őket.
Talán nem is az a legnagyobb baj, hogy a filmesek a faluban mit és hogyan tesznek, hanem az, hogy mi tűrjük, hogy meggyalázzák az embereket, sárba tiporják nemzeti értékeinket, a történelmünket, és olyan értékeket közvetítsenek a gyerekeinknek, amelyek tökéletesen ellentétesek mindazzal, ami számunkra fontos.
De azt gondolom, hogy a fizikai határvédelem után most a szellemi honvédelem következik majd: megvédjük értékeinket, a gyerekeinket, a társadalmunkat.
(Jurák Kata, magyaridok.hu)
